Souls of Darkness

6. Kötet - 16.Fejezet

16.Fejezet

Dan az egész hazaút alatt szinte alig szólalt meg csak bámult kifele az ablakon. Ahogyan egyre távolabb került az intézettől, és az újra látott göcsörtös, arrafelé mutató fák helyét lassan átvették az élettel teli környezet látképei úgy kezdett ő maga is egyre jobban feloldódni. A táj szép lassan változott, hamarosan az ismerős kertvárosi környezet kezdett látszani. Alig várta már, hogy ismét a saját szobájában és a saját ágyában alhasson, a saját számítógépét használhassa, a saját tévéjét nézhesse. Tina és Chris pedig csak örültek annak, hogy ennek a másfél éve tartó rémálomnak végre egyszer és mindenkorra vége, és a fiúk ismét otthon lehet velük. Nemsokára haza is értek. Chris bearkolt a kocsival majd mindannyian kiszálltak. Mikor meglátta a házukat, Dan végre újra biztonságban érezte magát.

- Nos fiam, üdv újra itthon! - tette a vállára Chris a kezét.

- Hát örülök is apa mert.... - ám ekkor kinyílt az ajtó és a szomszéd idős hölgy és Jake jött ki a házból. A kis kölyökfarkas arcán hatalmas mosollyal rohant azonnal Dan-hez majd jó erősen átkarolta őt.

- Bátyó! Végre újra itthon vagy!

- Jake,el se tudod hinni mennyire hiányoztál!

- De hol voltál eddig?

- Nos, egy különleges helyen voltam....

- Hoztál nekem ajándékot?

- Jake, ez nem olyan hely volt ahonnan lehet ajándékot hozni! De most már szeretnék bemenni a házba, szóval ha elengednél nagyon megköszönném.

Jake elengedte Dan-t majd mind a ketten bementek a házba. A szüleik még váltottak pár szót a szomszéd hölggyel, aki szintén örült annak, hogy a fiúk végre ismét otthon van. Chris és Tina hittek is neki, mivel a hölgy egyike volt azon kevés állatoknak akik tényleg elhitték, hogy a fiúk semmi rosszat nem csinált. Dan először ki se ismerte magát a házban, de azonnal megcsapta az orrát a kedvenc sült csirkéjének az illata. Rég volt már, hogy normális kaját evett utoljára.

- Akarsz most enni fiam vagy inkább később? - kérdezte Tina.

- Először felviszem a cuccaimat a szobámba majd utána eszek.

- Rendben van! Szépen kitakarítottuk neked, kimostuk az ágyneműdet, mindennap szellőztettünk és.. - ám ekkor átölelte az anyját.

- Köszi anya!

Majd felsietett az emeletre és egyenesen a szobájába ment. Amint kinyitotta az ajtót azonnal megcsapta az orrát a frissen mosott ágynemű illata, a posztereinek a látványa, a számítógépe és a konzolja is ugyanott voltak ahol másfél éve hagyta őket. Mentem le is dőlt az ágyára. A fellegekben érezte magát. Egy valami azonban mégis új volt nála. A zsebéből kivette Ricky sárgaréz boxerét, nézegette egy kicsit majd rátette az éjjeli szekrényére. Fura módon kíváncsi volt arra, hogy ebben a percben mit csinálhatnak éppen.

- Remélem egyszer még összefutunk az életben. De jelenleg a saját életemre kell koncentrálnom! - gondolta magában.

Egy kicsit még feküdt az ágyán, de mikor már tényleg korgott a gyomra akkor már tényleg eljutott az agyába az a gondolat, hogy ideje lenne ennie végre valamit. Felkelt az ágyról és lement a nappaliba ahol a nevelőszülei ismét éppen a szomszédasszonnyal, Mrs. Panders-el beszélgettek. Az öreg hölgy egy tálca süteményt hozott át nekik.

- Daniel drágám, én is annyira örülök, hogy itthon vagy! - szólt hozzá az idős hölgy. -Mindig is biztos voltam benne, hogy ártatlan vagy fiam! Ezek az alakok gusztustalan, felszínes és álszent férgek! És az a kislány is,nagyon sajnálom őt is de amit a szülei csináltak a temetésén....