Souls of Darkness

10. Kötet - 29.Fejezet

29. Fejezet

- Szóval, akkor mit is akar tőlem? - kérdezte Dan a vele szemben ülő férfitól.

- Azt akarom, hogy végezzen ezzel az alakkal! - majd az 50-es évei elején lévő vaddisznó férfi egy fényképet dobott le Dan elé a Humps bár egyik asztalánál. Az alapos átnézés után feltette a többi kérdést a férfinak.

- Miért akarja őt holtan látni?

- Az nem a maga dolga, csak azt akarom, hogy.....

Dan: Muszáj tudnom! Indok nélkül nem vállalhatok el semmit! - mondta és beleivott az italába. - Sajnálom de ez nálunk így megy!

- Rendben van! Ez a férfi az éttermem társvezetője, de rájöttem, hogy rendszeresen lop a kasszából! Amikor megfenyegettem, hogy börtönbe küldöm ő azzal fenyegetett vissza, hogy elárulja a feleségemnek, hogy egy 20 éves kis csitrivel csalom őt! Nincs más választásom!

- Hm, szánalmas vén fasz! De legyen! Elvállalom!

- A fizetést a főnökével már egyeztettem, odaadtam neki a pénzt!

- Jól van, de ne feledje: Ha köp akkor maga lesz a kövi áldozat!

- Értettem,igen értettem! Szeretném ha még ma este végezne vele! 11 óra után szokott elmenni az étteremből!

- Úgy lesz ahogyan akarja uram, de nem lesz egy nagy was ist das meló....

- Csak csinálja meg! Nem azért béreltem fel magukat, hogy megjegyzéseket tegyenek!

Majd fogta magát és kiviharzott a bárból. Dan a találkozóit általában mindig a Humps-ba beszélte meg, mert tudta, hogy ott az olyan emberek mint Wilson nem igazán mernek arcoskodni. Megitta a maradék italát majd visszavitte a poharat a pulthoz.

- Akaratos kuncsaft szivem? - kérdezte Salina.

- Igen! Pedig azt hittem, hogy ma este végre végignézhetem a Kardok Harcának legutóbbi évadát, de persze nem.....

- Nincs nyavalygás a báromban szépfiú! Csak tedd meg amit kért tőled! Ennyi!

- Mintha lenne más választásom! Az italt írd a számlámhoz Salina!

- Tudod egyre jobban kezdesz hasonlítani Marco-ra!

- Ne mond ezt ki még egyszer mert a végén még rémálmaim lesznek. Na megyek, dolog van!

Dan kilépett a bárból, majd hazasietett, hogy előkészüljön. Nem tűnt valami nagy feladatnak, gondolta, hogy majd 10 perc alatt le is zavarja majd az egészet. Hazaérvén előkapta a kézifegyverét és jó alaposan átnézte, hogy minden része jól működik-e és csak azután töltötte be. Mindig egy egész tárat tett a fegyverébe, csak a mihez tartást végett. Hiszen sose tudta, hogy mikor lesz szüksége plusz golyókra. Ebben az esetben

- Rendben van, ennyi elég lesz! Na akkor menjünk is! Remélem tényleg hamar végzek ezzel.

Felvette a munkaruháját, bebiztosította a fegyverét, a helyére rakta, és a zsebébe tette az álcájául szolgáló fejkendőt és elindult a megbeszélt helyre a megbeszélt időre. Nem kellett sokat motoroznia, lévén az étterem nem volt messze a lakhelyétől. Csak egy kis helyi étkezdéről volt szó, ami önmagában nem volt nagy szám, de a környékbeliek számára tökéletesen megfelelt amikor enni akartak valamit, de nem volt kedvük főzni.

Amikor odaért látta, hogy az étterem már rég bezárt, de két alak még van odabent. Az egyik a megbízója volt, a másik pedig gondolta, hogy a jelenlegi áldozata. Már majdnem elérkezett a megbeszélt idő és látta ahogyan a két férfi készül elhagyni az irodájukat. Gyorsan küldött egy üzenetet a férfinak, hogy megérkezett és látta ahogyan ő azt el is olvassa úgy, hogy a másik állat ne vegye észre. Gyorsan visszaírt, hogy várjon az épület mögött, ő majd arra fele megy ki a hamarosan már halott volt társával. Felkötötte magára az arcára a kendőt, majd beállt a lámpák által nem igazán bevilágított részére az étteremnek és várta, hogy kijöjjenek. Nemsokára nyílt is az ajtó, de a két férfi még mindig veszekedett egymással.