Souls of Darkness

18. Kötet - 52. Fejezet

52. Fejezet.

Ahogyan Mirio a kezét nyújtotta feléje arra várva, hogy majd viszonozza egy széles mosollyal kivillantotta hófehér fogait amik megcsillantak a rájuk vetülő fényben. Dan hirtelen azt sem tudta, hogy kit reagálnia. Egyrészt iszonyatosan röhejesnek és klisésnek tartotta a fazont, viszont az, hogy még nem riasztotta a helyi rendőrséget, hogy vágják sittre az csak jelenthet valamit.

- Köhömmm,mint már mondtam a nevem Mirio! - mondta ismét, ám most már egy kisebb rosszalló képpel az arcán. - Talán nálatok nem szokás köszönni vagy kezet fogni?

- Az ellenségeinkkel nem fogunk kezet és nem viselkedünk velük úgy mintha puszipajtások lennénk!-válaszolta cinikusan Dan.

Mirio megráncolta a homlokát majd miután látta,hogy a gesztusa nem fog viszonzásra találni le is eresztette a kezét, és végignézett rajta. Erősen ráncolta a homlokát és a szemöldökét, és ha lett volna szakálla akkor azt is elkezdte volna húzogatni.

- Nem akarlak megbántani, de nekem egyáltalán nem tűnsz bérgyilkosnak,még csak nem is hallottam rólad sohasem.

- Ne a látszatra ítélj, Vault Boy. - vágta vissza Dan. - Te sem látszol ezzel a fejjel veszélyesnek, mégis az lehetsz, ha ügynökséget vezetsz.

Deku ekkor vörös és kétkedő fejjel nézett Mirio-ra mivel azt hitte, hogy fejbe fogja ezért vágni, de helyette felröhögött.

- Legalább van humorérzéke.

Deku elnevette magát a kijelentésen mikor is egy méhlány lépett oda hozzájuk és közölte velük, hogy még tart az operáció viszont mikor meglátta a farkasférfit egyből felcsillant a szeme,odarohant hozzá és elkezdte simogatni a bundáját. Dan kínosan érezte magát az egész szituációban és egyáltalán nem tudta mire vélni a dolgot, persze azt nem tudta,hogy Ashido odáig volt a farkasokért, még egy tetkót is csináltatni akart csináltatni a karjára.

- Mennyire imádom a bundádat. Annyira selymes és puha.

- Köszi. L'oreallal ápolom. Mert megérdemlem. - mondta büszkén Dan. - Viszont, jobb, ha abbahagyod.

Ashido kérdőn tekintett rá.

- Mielőtt kérded: Meleg vagyok. Inkább Mirio simogasson, vagy egy másik nagydarab szőke férfi.

- Ismertem egyet, de nem emlékszek rá, hogy ő milyen szexuális beállítottságú. - mondta Deku töprengve. - Ugyanis elkapott egy súlyos betegséget.

- Mit? - érdeklődött Dan.

- Hirtelen halált. - válaszolta lesütött szemekkel.

- Oh. Azt hittem, hogy ti fajtátok sosem öl. - mondta Dan ismételten a cinikus hangnemén.

- Ne említsd, mert ez még érzékenyen érinti. Akkor az ölsz vagy téged ölnek meg elv volt és nem volt más választás. - mondta Ochako és átölelte Dekut.

- Bocsánat. - mondta Dan. - Tudom, milyen nehéz az első embert megölni. Igazi lelki próba, ha nem vagy elmebeteg. - mondta Dan és Deku a vállára tette a kezét.

- Köszi, a megértést.

- Elég legyen. - szólt közbe Mirio. - Dan! Szeretnék majd veled pár szót váltani. Ígérem, nem juttatlak rács mögé ,de vannak hozzá bizonyos feltételeim!

- Rendben. Csak ha nem gond, várok a többiekkel a műtét végéig. - jelentette ki Dan.

Mirio csak bólintott majd a műtő felé vették az irányt. Dan habár még mindig nem bízott meg Mirio-ban az ösztönei azt súgták, hogy jobb lesz ha nem ellenkezik vele.A műtő előtti váróban Todoroki, Rei és Bakugo volt. Rei aggódva ült a székén és próbálta visszafolytani a könnyeit míg Bakugo szokásához híven mérgesen ült egyhelyben ám a levegő hirtelen puskaporos lett mikor meglátták a farkasférfit.