Souls of Darkness

23. Kötet - 69. Fejezet

69. Fejezet

A gép amin Dan utazott vissza Amerikába sikeresen landolt egy újabb 11 órás út után a New Yorki repülőtéren. Mikor leszállt a gépről alig tudta elhinni , hogy végre otthon van, habár még mindig gondolt Dekura illetve a többiekre, de jelenleg más gondolatok jobban foglalkoztatták. A csomagjainak az ellenőrzésénél nem volt semmi probléma lévén visszafele sem hozott magával semmilyen fegyvert, a pénzt meg amit kapott,illetve amit Marco-val lenyúltak Endeavor számlájáról pedig egy privát bankszámlára került ami Marco nevén volt regisztrálva, így az felől sem kellett aggódnia. Egyedül az izgatta, hogy azt a rengeteg pénzt mégis mire fogja elkölteni? Eddig sem keresett rosszul,de most hirtelen milliomos lett. Nem akart új helyre költözni hiszen szerette a lakást ahol lakott, mindene megvolt amire szüksége volt, illetve most már a stúdió is részben az övék volt, felesleges luxuscikkekre meg nem volt szüksége, hiszen azokat sosem szerette , meg amúgy is csak a helyet foglalnák a film, könyv és képregénygyűjteményei mellett. Mindig is élénken élt benne az a tanács amit Marco adott neki, miszerint sose kezdjen féktelen költekezésbe, mert azzal előbb vagy utóbb lebuktathatja saját magát. Nem is kellett többször mondania, hiszen nem egyszer halott például a Meltrow testvérek esetéről akik pont emiatt buktatták le magukat miután brutális módon kivégezték a szüleiket azért, hogy előbb megkaphassák az örökségüket.

Dan nagyot szippantott a levegőbe. New York ismerős illata örömmel töltötte el. Felkapta a csomagjait amiben az ajándékok is voltak majd elindult a pénzváltó fele, hiszen vissza kellett váltania a nála lévő maradék pénzt dollárba. Ezzel is hamar végzett, majd miután felélinkítette magát egy kávéval arra gondolt, hogy ideje telefonálnia egyet a szüleinek, hogy ők hol vannak éppen. Nem telt el sok idő, hogy Chris felvegye a telefont.

- Dan, milyen jó újra hallani téged! - közölte viccesen, de mégis örömteli hangulatban. - Hol vagy most?

- Éppen csak most értem haza, viszont az biztos, hogy most egy jódarabig nem fogok külföldre repülni. Szinte kockásra ültem a seggemet. - válaszolta. - Ti mikor értek haza?

- Majd valamikor a délután folyamán. Még megebédelünk itt a hotelben. Remélem te is jól érezted magad és nem volt unalmas az ottléted.

- Nem is gondolnád, hogy mennyire eseménydús volt. - gondolta magában, persze válaszul mást mondott neki. - Holnap majd átmegyek, hoztam nektek is egy csomó mindent.

- Rendben. Vigyázz magadra. - mondta Chris majd letette a telefont. Dan viszont ezután egy újabb hívást intézett, viszont az már privátabb volt, így elvonult a repülőtér egy olyan részébe ahol szinte senki sem volt. Kicsöngött a telefon és Marco hamarosan fel is vette az övét.

- Hazaértél? - kérdezte.

- Ja, nemrég szálltam le a gépről.

- Nem volt semmi gebasz?

- Nem volt semmi.

- Ennek örülök. Mond meg, hol vagy és érted megyek. Hisz ugyebár van pár elintéznivalónk.

- Még itt vagyok a repülőtérnél, de ne fáradj, majd fogok egy taxit. Úgyis most először a stúdió felé akarok elmenni, szeretném megtudni, hogy minden rendben volt-e a taggal való találkozásnál.

- Akkor is érted megyek. - válaszolta rámenősen Marco. - Ott vagy még a reptérnél?

- Ah, igen itt vagyok. -válaszolta sóhajtózva Dan.

- Rendben, ne mozdulj, fél óra múlva ot vagyok érted. - majd hirtelen letette a telefont.

Dan nem tudta mire vélni a dolgot. Miért erősködött annyira Marco, hogy érte jön? Na mindegy, legalább taxira nem kell költenie, gondolta magában. Persze aztán felmerült benne, hogy esetleg Emilio-hoz akarja elvinni, sőt talán már az igazat is tudja arról, hogy hol volt és mit csinált,de ezt a gondolatot gyorsan elvetette hiszen azzal ő is megütné a bokáját.Míg várakozott rágyújtott egy cigire és mire elszívta addigra Marco is megérkezett. Betette a csomagjait a csomagtartóba majd ő maga is beszállt Marco mellé.