Souls of Darkness

22. Kötet - 64. Fejezet

64. Fejezet

Mikor Ragna és Rei meghallották azt a hangot a kommunikátorban amire még a legkevésbé sem számítottak, egész egyszerűen nem találták a szavakat. Ragna egy pillantást vetett szerelmére akinek az arcán már nem csak a meglepetés arckifejezése ült hanem egy elég könnyen észrevehető düh kifejezés is.

- Endeavor! Mégis hogyan?- kiabálta Ragna a készülékbe.

- Hogyan szállhatok be a kommunikációba? Nos ez igen egyszerű kis barátom. Ugyanazt a frekvenciát használjuk mind a ketten.- közölte kissé önelégült hangon.

- És mégis miért vagy itt? - kérdezte vissza Ragna.

- Teázni jöttem, szerintetek mit csinálok? Jöttem segíteni nektek. Az állataim már le is kapcsolták Kai néhány szánalmas kis dílerét. Nem ütköztünk nagy ellenállásba, a legtöbben amint megláttak minket inkább megadták magukat mintsem próbáltak volna menekülni. Óriási csalódás volt, némelyiknek a lába is remegett, azt hittem elröhögöm magam.

- Nem fogsz így beszélni te tetvedék amikor úgy tökön foglak rúgni , hogy azonnal mehetsz az operába áriát énekelni ha nem takarodtok el de azonnal! - mondta idegesen Rei a készülékbe. - Nincs szükségünk rátok, se nekem, se Shoto-nak, se senki másnak!

- Pedig van és hidd el jó okkal mondom ezt! Nem azért vagyok itt, hogy a bocsánatodért bizonyítsam a saját férfiasságom vagy éppen térden csúszva könyörögjek azért, hogy bocsáss meg mindenért amit tettem veletek. Azért vagyok itt, hogy mert rájöttem,hogy mekkora kretén voltam eddig. Tönkretettem egy csomó ember életét pusztán azért mert féltékeny voltam All Might-ra. Azért vagyok itt, hogy bebizonyítsam, hogy érek annyit amennyit ő ért. Nyugodtan röhögjetek ki ha akartok de ez az indok amiért itt vagyok. Az már csak rajtatok áll, hogy ezután mi lesz a sorsunk.

- Bocs, hogy megzavarom az Addams Family családi tanácskozást de erre most nem érünk rá. Ha már idetoltad a valagad akkor van valami jelentenivalód?

- Még szép. Értesüléseink szerint a fiamat és Momo-t már megtalálták , két hullával egyetemben. Bárcsak a szemébe mondhatnám, hogy büszke vagyok rá.

- Ne várd el, hogy örülne is neki. - jegyezte meg Rei.

- Tudom. Az én büszkeségemet örökölte.

- Ezt inkább meg sem hallottam. - válszolt vissza Rei cinikusan.- De tudod....ha már itt vagytok akkor rendezzétek le Kai embereit ahogy csak ti tudjátok.

- Ne aggódj, olyan arcplasztikát fognak kapni, hogy még a saját anyjuk sem fog rájuk ismerni.Illetve, Ragna.....

- Mi van?

- Ha Rei arcán akárcsak egyetlen karcolás is keletkezik akkor megnézheted magad világos?

- Hm, nem kell aggódnod, Rei teljes biztonságban van mellettem, de tud vigyázni magára. Sokkal erősebb és határozottabb lett, mint eddig volt.

- Remélem is! - majd kiakpcsolta a készüléket.

- Hm,bazd meg!- mondta Ragna ám ugyanakkor az arcán egy kis elégedett mosoly jelent meg. Érezte a hangján, hogy nem hazudik ám most nem volt idejük ezen gondolkodni. Ám Rei hirtelen a vállára tette a kezét.

- Szerinted is erősebb és határozottabb lettem? - kérdezte Rei.

- Nem is kicsit. Aki így képes beszélni egy olyan benga állattal mint Enji az csak is olyan lehet. - válaszolta őszintén Ragna mire Rei egy mosolyra húzta a száját.

A beszélgetés végeztével Endeavor az embereihez fordult akik a háta mögött figyelték és hallgatták főnöküket. Mikor meglátták, hogy ismét rájuk néz, minden szempár rá szegeződött.