Souls of Darkness

26. Kötet - 77. Fejezet

77. Fejezet

-Au! - szisszent fel Jake mikor Tina a homlokához nyomta a sebfertőtlenítővel átitatott vattapamacsot.

- Tudom, hogy kellemetlen de muszáj lefertőtleníteni nehogy elfertőződjön! Mindjárt kész vagyunk! - mondta Tina majd egy sebtapaszt ragasztott a sebre.

Miközben a fiát kezelte Chris az ágyon ült Dan-el és a híreket olvasták. A délután történtek futótűzként terjedtek az interneten. Persze ahogy az lenni szokott most is megjelentek a nagyszájú fotelharcosok illetve konteo gyártók akik fennhangon hangoztatták, hogy az egész csak egy megrendezett műsor volt és valójában nem történt semmi, a politikusok a hibásak, mások meg újra egy lehetséges világháborút vizionáltak vagy egyéb hülyeségeket írogattak. Dan-t azonban egyik sem érdekelte. Képtelen volt elfelejteni azt amit a nagy darab husky kutya mondott neki a nevelőszülei és a rendőrség füle hallatára.

" Szóval akkor tényleg nem tudják,hogy ki is vagy te valójában , igaz? Halál Angyal!"

- Kik ezek és honnan tudják, hogy ki vagyok? - kérdezte magában és ekkor eszébe jutottak a levelek és a telefonhívások amikben szintén utaltak arra, hogy tudják ki is ő.

- Lehetséges, hogy.....

- Jól vagy?- kérdezte Chris.

- Mi? Ja igen, minden rendben..... - válaszolta sietve Dan holott egyáltalán nem volt semmi sem rendben. Ekkor kezdődött az esti híradó amiben a bemondók egyszerűen csak elismételték azt ami a délután folyamán történt némi új információ keretében. Többek között elhangzott, hogy habár még mindig nem tudják, hogy ki is volt a két férfi és,hogy milyen indítékok vezették őket még aznap este átszállítják őket egy szövetségi börtönbe.

- Remélem ott is fognak elrohadni! - felelte Tina a híreket hallván.

- Vagy a másik lehetőség szerint visszatoloncolják őket a saját országukba ahol szintén vagy börtön vár rájuk vagy hősként fogják őket ünnepelni. - vázolta Chris a lehetőségeket.

- Ezek terroristák! Be is vallották! Hatalmas szerencsétek van fiúk, hogy nem történt semmi komolyabb bajotok!

Dan kiérezte a nevelőanyjának a hangjából az aggódást de ugyanakkor azt is érezte, hogy az amiket ma hallott ismét elültette a bogarat a fülében. Gondolta, hogy jobb lesz ha lelép mielőtt ismét kérdezősködni kezdene. Már fel is állt a kanapéról és indult is volna hazafelé mikor Tina megállította az ajtóban.

- Ki az a Halál Angyal Daniel? - itt már tudta, hogy baj van,elvégre Tina csak akkor szólította a teljes nevén ha valami nagy gebasz volt.

- Mi van?- kérdezte vissza.

- Az a férfi így szólított téged!

- Mondtam már, biztos összekevert valakivel! Meg most komolyan, te hitelt adsz egy elmebeteg szavára? Ne kezd már megint ezt a hülyeséget!

- Nem kezdem hanem folytatom! Először az az autós üldözés, aztán, hogy rejtélyes módon mindig el kell menned ha hívást kapsz és most meg ez! Ugye nem keveredtél bele semmibe? - kérdezte Tina egyre idegesebben.

- A kibaszott Bibliára esküdjek, hogy hígyj nekem? - válaszolta Dan szintúgy idegesen.

- Én csak azt akarom, hogy legyél őszinte!

- Az vagyok de ahogy látom mondhatok bármit akkor se hinnél nekem! Hívjál ha már nem leszel egy idegbajos picsa! Csá! - és becsapta maga mögött az ajtót.

Tina csak állt egyhelyben és próbálta visszafogni magát de egy-két könnycsepp így is lefolyt az arcán. Nem akart így beszélni a fiával de képtelen volt másra gondolni mint arra, hogy esetleg tényleg olyan dolgokat csinál amit nem mondhat el.