Souls of Darkness

32. Kötet - 95. Fejezet

95. Fejezet

Marco a nap hátralévő részét fekvéssel és tévézéssel töltötte, közben csinálta a tisztítókúrát is amit Dr. Hoffman írt elő neki, hogy a méreg minden apró kis maradéka kiürüljön a szervezetéből és a szervezete is minél hamarabb regenerálódjon. Unottan kapcsolgatta a tévét egyik csatornáról a másikra, de semmi sem kötötte le hosszabb ideig a figyelmét. Hálás volt Dan-nek amiért a gondját viselte, de egyúttal ez kellemetlen is volt a számára, hiszen azóta ő gondoskodott saját magáról amióta az első önálló munkája után kapott pénzből elköltözött otthonról. Nem volt senki sem mellette, és most egy nálánál tíz évvel fiatalabb srác segítségére volt utalva. Ez kicsit sértette a büszkeségét, de belátta, hogy inkább az sérüljön neki minthogy egy koporsóban rohadjon szét a teste. Dan délután, a szokásos időben ért haza.

- Hello Marco! - üdvözölte amint belépett a lakásba kezében az azelőtt vásárolt élelmiszerekkel.

- Hello! - köszönt neki vissza egykedvűen. - Milyen volt a meló?

- A szokásos , semmi extra. Volt egy pali aki egy baromi nagy mintát varratott a hátára. Mire végeztem vele úgy éreztem, hogy leszakad a hátam. Te mit csináltál itthon?

- Mit csináltam volna? Feküdtem, tévéztem és ennyi.

- Bevetted a gyógyszert?

- Igen, bevettem anyuci....

- Komolyan kérdeztem.

- Igen, bevettem...

- És hogy érzed magad?

- A fejem még mindig fáj és még mindig gyenge vagyok, de megmaradok.

- Amíg teljesen jobban nem leszel addig maradhatsz nálam ha akarsz.

- Kösz, de már így is sokkal tartozom neked ezért. A ma éjszakát még itt töltöm, de holnap már hazamegyek. Nincs szükségem egy 24 órás ápolóra, azt majd csak akkor veszem igénybe ha már egy demens vénség leszek aki alatt ki kell majd cserélni a pelenkát.

- Reméljük az nem fog eljönni.

- Hé!

- Tudod, hogy értem! És az étvágyad? Visszajött már?

- Egyenlőre maradok a pirítós és tea kombójánál. Emiatt a kúra miatt úgysem ehetek egyenlőre nehéz ételeket.

- Rendben, akkor azt kapsz vacsorára. A melóval mi a helyzet?

- Gyere ide és megmutatom.

Dan gyorsan bepakolta a maradék dolgokat a hűtőbe és a szekrényekbe, majd odament Marco-hoz és leült mellé a kanapéra. Elővette a fényképet amit nem sokkal azelőtt kapott és letette a kisasztalra. Dan érdeklődve vette fel onnan és egy darabog csak nézegette. A képen egy fiatal srác volt látható, alig pár évvel volt fiatalabb nála, körülőtte pedig nagy valószínűséggel a szülei voltak.

- Az egész család az áldozat vagy csak valamelyikük? - kérdezte.

- Mindegyikük!

- És miért ha szabad kérdeznem?

- A srác a Monteroy család egykori fejének a törvénytelen fia és az öreg saját gyerekei holtan akarják látni mielőtt fel tudná venni az örökségét. A porontyok nem nézik jó szemmel, hogy a pénzen osztozkodniuk kell egy balkézről született fattyúval, legalábbis ők így hívják.

Dan ugyan hallgatta amit Marco mondott, de közben inkább a fényképet nézegette. Ott volt rajta egy fiatal fiú aki még csak épphogy elkezdené az életét és nagy valószínűséggel sokra tudná vinni abból a pénzből amit neki szánt az öreg. Valahol sajnálta őt, de már ezzel is úgy volt, hogy nem nagyon érdekelte az egész hiszen neki semmi köze nem volt ehhez az egészhez. Sőt, biztos volt benne, hogy az öreg gyerekei sem a saját pénzükből fizetnék ki őket hanem abból amit apuci hagyott rájuk. Jó szar ügynek nézett ki ez, de nem volt mit tenni, ha a kuncsaft ezt akarja akkor meg kellett csinálniuk. Ez is csak egy volt a sok szar meló közül amiket az évek alatt elvégzett, de ezt most Marco helyett vállalta be. Mélyet sóhajtott majd megkérdezte, hogy pontosan hol is laknak és, hogy miként kéne elvégezni a melót. Marco felvilágosította, hogy a srác és a családjának a lakcíme a fénykép hátuljára van felírva. Dan meg is nézte és rögtön utána is nézett a helynek. Egy kertvárosi , zöldövezeti ház volt, majdnem ugyanolyan ahol nemrég azt az ügyvéd fickót is kiiktatták. Marco pontos utasításba adta, hogy a megrendelőknek az volt a kikötésük, hogy mindenképpen tűnjön balesetnek a dolog , nehogy akár még egyetlen aprócska dolog is arra utaljon, hogy szándékos volt a merénylet ellenük mert akkor rögtön rájuk terelődne a gyanú. Ez egyáltalán nem lepte meg. Az viszont igen amikor Marco közölte vele, hogy a kapott pénzt fele-fele arányban fogják elosztani egymás között, de ezt még aznap este kell megcsinálni, különben bukják az egészet. Nem sok idő kellett , hogy kigondoljon egy tervet amit meg is osztott partnerével aki áldását adta az akcióra.