Souls of Darkness

19. Kötet - 56. Fejezet

56. Fejezet

- Végzet? Az lehetetlen hiszen évekkel ezelőtt felszívódott és azóta sem tudunk róla semmit, sőt egyesek azt rebesgetik, hogy már rég halott!

- Hát most mégis itt van és nagyon is életben van ,hacsak nem lett zombi belőle amire azért kicsi az esély,bár belőle még azt is kinézem.- válaszolta Dan.

- De mi a fenét keres ő Japánban? - kérdezte Marco.

- Az az Overhaul csávó bérelte fel, hogy őrizze a házát ami enyhén szólva is megalázó feladat egy olyan számára mint ő így ezt én sem értem, hogy minek vállalta.

- És most mi a terved? Hisz akkor ha jól sejtem előbb vagy utóbb szembe kell nézned vele.

- Kösz erre már én is rájöttem, de talán nem is baj. Úgyis van egy kis elszámolnivalóm még a vén csonttal.

- Arra gondolsz amit évekkel ezelőtt mondott neked?

- Pontosan. Ha az kell neki akkor megkapja amire már nagyon régóta vágyik.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy nem lesz egy könnyű menet? Végzet egy a legjobbak közül és akiket eddig ráküldtek vagy soha többé nem látták őket vagy szemeteszsákban kerültek elő és veled sem lesz semennyire sem elnéző.

- Nem is várok tőle kevesebbet. Nincs abban semmi izgalmas ha az ellenfél nem ad bele apait-anyait. Most viszont le kell tennem.Üzensz neki valamit?

- Mégis mit? Soha nem voltunk barátok,én is csak akkor találkoztam vele először személyesen mikor eljött hozzánk.

- Akkor megmondom neki,hogy üdvözlöd. - és azzal mindketten letették a telefonjaikat, majd Dan az épület oldalának dőlve bámulta az eget és lelki szemei előtt leperegtek azok a jelenetek amiket Végzettel töltött el. Grant Alberhecth alias Végzet egy legendás mesterlövész aki végigharcolt minden háborút amiben élete során részt tudott venni és akinek minden lövése halálos és neve nem véletlenül vált legendássá, hiszen köztudott volt arról, hogy nem vét hibákat, mindig előrelátóan cselekszik. Nem ok nélkül kapta a Végzet elnevezést. Csak Dan tudott rajta kifogni, de akkor gyakorlás volt, tehát nem adott bele mindent. Most viszont, élesben kell vele harcolnia. Dan-nek viszont tetszett a kétoldalú küzdelem. Évekkel ezelőtt találkoztak először mikor Marco felbérelte,hogy tanítson neki pár technikát illetve,hogy keményebb képzésben részesítse és az öreg nem is hazudtolta meg magát. Soha nem fogja tudni elfelejteni azokat az időket amiket vele és a módszereivel kellett eltöltenie. Akár éles volt akár nem ő sohasem vette félvállról a dolgokat.

- Ha egy igazi háborúban lennénk akkor te lennél az első aki megdöglene. - visszhangzottak a szavai a fejében. De a szavai kevésbé voltak ijesztőek mint a módszerei. Akárhányszor csak lőni készült Végzet mindig a fejéhez tartotta a saját fegyverét.

- Ha elvéted akkor azon nyomban kapsz egy másikat de azt a fejedbe kapod!- idéződtek fel ismét a szavai az elméjében. A lelki és mentális nyomás és kínzás volt a legnagyobb fegyvere ám még ő maga is meglepődött mikor Dan végül állni tudta a sarat. Egy mondat volt azonban ami különösen megragadt az elméjében és amit akkor mondott neki mikor utoljára látták egymást.

"Ha valaha még találkozunk ebben az életben kölyök akkor azt akarom, hogy te vess véget az életemnek."

Akkor látta őt utoljára ám most úgy látszik, hogy a sors ismét keresztezi az útjukat. Dan tudta, hogy ideje rendezni a számlát az öreggel és ez egy remek alkalom lesz arra,hogy megmutathassa neki, hogy felnőtt végre hozzá.