Souls of Darkness

12. Kötet - 35. Fejezet

35.Fejezet

- Soha többé nem fogod őt látni, te kutya! - majd elhajtottak. Dan megpróbált utánuk futni, de a fájdalomtól nem tudott rendesen mozogni, mire pedig észbe kapott volna, már messze jártak.

- Jake! Jake!

Dan válla rettenetesen vérzett. Nem tudott mást csinálni mint nézni ahogyan az autó és az öccse is eltűnik a sötétségben. Dan egy sokkal nagyobb fájdalmat érzett ekkor mint a golyót a vállában. A szíve fájt neki, könnyek folytak ki a szeméből de egyidejűleg érezte, hogy a haragja teljesen elhatalmasodott rajta. Csak egy dologra tudott gondolni: Megtalálni azokat az anyabaszókat és megmenteni Jake-t.

- Jake! Jake tarts ki! Jövök...- de még mindig nehezen tudott mozogni.

Hirtelen egy másik autó érkezett meg amiből Marco és a többiek szálltak ki. Marco odafutott hozzá.

- Dan! Dan mi történt?

- Azok,azok elrabolták az öcsémet és az egész az én hibám! Nem kellett volna egyedül hagynom őt de esküszöm, hogy megmentem és - ám ekkor egy újabb fájdalmas nyögés hagyta el a száját.

- Nem tudsz semmit sem tenni így! Hadd nézzem..

- Kurvára nem érdekel, meg kell mentem....

A golyó nagyon mélyen benne van a válladban! Ha nem vesszük ki akkor a seb elfertőződhet és amputálni kell majd az egész karodat! Ezt akarod?

- Nem, de nincs most időm erre, meg kell...

- Pofa be! Először ki kell vennünk a golyót!

- De, de...

- Ah, mennyi probléma már megint! Ne aggódj , kölyök mindjárt telefonálok neki. - mondta Emilio, majd elővette a telefonját és megejtett egy gyors hívást. - Oké mehetünk. Nem túlságosan örül annak, hogy ilyenkor odamenjünk de elvállalta, hogy kiszedi a golyót a válladból öcsi!

- Kicsoda?

- Majd meglátod, de nem lesz egy sétagalopp. - mondta Marco.

Beszálltak az autóba és odavezettek az orvoshoz.Hamarosan egy kis épülethez értek ami külsőleg nem nézett ki valami bizalomgerjesztően.Dan mindig is utált orvoshoz járni de ezúttal nem volt más választása, a sebe egyre jobban fájt és már a pólója is teljesen átázott a vérétől, de ami még benne volt, aza is megfagyott a látványától. Marco, Emilio és Michael viszont teljesen nyugodtak voltak.

- Megjöttünk.

- Ez a hely pokolian ijesztő , miért nem megyünk a kórházba?

- Talán mert bűnözők vagyunk, és egyből lebuknánk amint elkérik az adatainkat?

- Oh! Ja igen..

- Ne aggódj kölyök, ő aztán tudja, hogy mit kell csinálnia! - mondta Emilio, majd megnyomta az ajtócsengőt mire egy fura, középkorú gorilla nyitotta ki az ajtót.Úgy látszott, hogy már régóta ismerik egymást a fiúkkal akiket öleléssel üdvözölt.

- Emilio, Maco, Michael, de rég láttalak titeket!

- Azért mert mi jól végezzük a munkánkat és nem kell a segítséged, de ennek az idióta kölyöknek szüksége van rád Brad! - világosította fel Marco.

- Oh,szóval ő az. Milyen aranyos kicsike...

- Nem vagyok kicsike! - válaszolta elég vehemens hangon.

- De egy nagy idióta vagy azok után amiket ma este tettél és ezek a következmények!

- Gyertek be a kínok kamrájába!