Souls of Darkness

8. Kötet - 22. Fejezet

22.Fejezet

Dan úgy állt Emilio előtt miután ő feltette a neki a kérdést mint egy kőszobor. Ha az álla és a szája le tudott volna esni egészen a padlóig akkor bizonyosan meg is történt volna. Igaz, hogy az utóbbi napokban megtett néhány olyan dolgot amit sose gondolt volna, hogy valaha is meg fog tenni de, hogy állatokat öljön? Soha meg se fordult a fejében. A filmekben, sorozatokban és videójátékokban persze más volt a helyzet, de, hogy ez a valóságban is megtörténjen az az azért már más tészta. Michael nem szólt semmit, csak a szokásos komoly tekintettel az arcán állt Emilio mellett az asztalnál , aki pedig mintha mi sem történt csak szívta a szivarját és fújta ki belőle a füstöt. Azonban pontosan tisztában volt vele, hogy milyen folyamatok játszódnak le most benne. Elvégre egy olyan kérdésben kell döntenie ami az egész életét gyökerestől változtathatja meg. Dan egy kis idő után magához tért a sokkból, de nem sok mindent tudott kinyögni magából.

- Hogy,hogy micsoda?

- Süket vagy? Azt kérdeztem,hogy nem lennél-e a bérgyilkosom? Egyre többen fordulnak hozzám, hogy intézzek el nekik bizonyos "gondokat" és jól jönne még valaki akire rá tudom bízni ezt a feladatot. Nos? Igen vagy nem?

- Nem tudom! Egyszerűen nem tudom! Én...

- Most biztos az jár a fejedben, hogy képtelen lennél állatokat ölni igaz?

- Pontosan!

- Pedig jobb lenne ha átgondolnád a dolgot kölyök, ez egy olyan lehetőség ami nem mindenkinek adatik meg!

- De én akkor se lennék képes megölni senkit! Persze mindenki gondol erre, de ez nagyjából 10 perc után el is múlik.

- Tényleg nem tudnád megtenni? - kérdezte hirtelen Michael - Emilio mesélte , hogy milyen tökös voltál tegnap este.

- Az más volt.Talán az adrenalin miatt vagy nem tudom.....

- Figyelj rám kölyök, én egy olyan élet lehetőségét kínálom neked amilyen nem mindenkinek adatik meg! De tudod mit? Péntekig adok neked időt, hogy gondolkozz ezen, de péntek este pontban este 8 órára idejössz a válasszal! Megértetted?"

- Igen. Megértettem!

- Helyes! Elmehetsz!

Dan elköszönt majd amilyen gyorsan csak lehetett visszasietett az üzletbe, hogy folytassa a munkáját, ám nem tudott teljes mértékben arra koncentrálni azok után amiket mondtak és kérdeztek tőle.

- Szerinted belemegy? - kérdezte Michael.

- Hezitál, ennyi az egész. Biztos, hogy igent fog mondani, és tudod, hogy miért? Mert fél tőlem. Tisztel, de fél tőlem és ez így van jól. Hidd el nekem,bele fog menni!

- Honnan veszed, hogy fél tőled?

- Elég volt ránéznem, hogy lássam az egyértelmű jeleket. Ez mér szinte rutinból megy.

- És ha mégsem?

- Akkor öljétek meg és a családját is! Nincs szükségem olyanokra akik nem követik a parancsaimat!

Michael szemlesütve nézett a legjobb barátjára de nem szólt semmit. Tudta, hogy ebben a világban így mennek a dolgok.

- Sikerült elintézned a dolgot Dan? - kérdezte Rebecca.

- Mit? Ja, igen, persze... - válaszolta habozva Dan.

- Mi baj? Olyan idegesnek tűnsz már megint.

- Nincs semmi baj, csak...