Souls of Darkness

31. Kötet - 92. Fejezet

92. Fejezet

- Hogy micsoda? - kérdezte Dan, mivel nem hitte el amit hallott.

- Azt akarom, hogy menj el egy randira az öcsémmel és feküdj le vele! Ha ezt megteszed akkor többet már nem fogod érdekelni őt és megszabadulhatsz tőle. Ilyen egyszerű. Nem kell aggódnod, én elintézek minden apró kis részletet...

- Na az ki van zárva! Nincs az a pénz amiért én akárcsak öt másodpercet hajlandó lennénk vele együtt eltölteni!

- Megértem, hogy így érzel, de ha tényleg azt akarod, hogy lekopjon rólad akkor nincs más választásod kölyök. - adta a tudtára Armando.

- És mégis miért ilyen "segítőkészek" velünk szemben? - tette fel Dan a lényegretörő kérdést, amire Fernanda egy szintén lényegretörő választ adott.

- Nos azért mert nekem is elegem van belőle, hogy Pablo másról sem tud beszélni csak rólad. Ezzel a megoldással viszont mind a hárman jól járnánk. Pablo végre megkapna téged, nekünk nem kell többet a nyafogását hallgatni, te meg végre megszabadulsz tőle.

Dan, bár tudta, hogy a nőnek igaza van, de egyáltalán nem akart belemenni. Nem csak azért mert, ahogy mondta is , nem csak annak a gondolatától irtózott, hogy egy olyan alakkal feküdjön össze mint Pablo, hanem mert az elméje ezt úgy fogta föl mintha megcsalná Kevint. Viszont akárhogy is nézte a szituációt amibe benne volt nyakig, látta, hogy nincs más választása mint igent mondania. Elvégre Fernanda is egy olyan típusnak tűnt aki nem fogad el nemleges választ, akárcsak Emilio. Belőle is érezte ugyanazt az erős, határozott kisugárzást mint a főnökéből. Így nem volt más választása minthogy belemenjen ebbe az egész játékba.

- Rendben! Ha így tényleg leszáll végre rólam akkor belemegyek! De csak egyszer, semmi többet!

- Tudtam én, hogy okos kölyök vagy Daniel. Ha egy kicsit idősebb lennél és nem meleg akkor talán még én is megpróbálnálak elcsábítani téged. - a kijelentésére Armando egy rosszalló pillantást vetett a nőre de nem szólt semmit.

- De mi van akkor ha mégsem fog rám unni? Mindig ott a lehetősége a másik eshetőségnek.

- Emiatt nem kell aggódnod. Ismerem az öcsémet mint a rossz pénzt. Elmentek vacsorázni, majd moziba, dugtok egyet és kész, probléma megoldva. Péntek este jó lesz neked?

- Essünk minél előbb túl rajta.

- Helyes. Akkor foglalok asztalt egy helyi étterembe. A Casa de Espana tökéletes lesz.Első osztályú hely, kiváló konyha, élőzene.

- Nekem egy sima pizzázó vagy hamburgerező is megfelel. Nem kellenek a burzsuj szarságok.- válaszolta egyhangúan Dan.

- Ennyire azért ne lelkesedj kölyök. Megvan a száma? - kérdezte Armando.

- Megvan. Még a múltkor megadta nekem arra az esetre ha meggondolnám magam.

- Remek, akkor azonnal hívd is fel miután hazavittünk...

- Gondolom megint elkábítva vagy zsákkal a fejemen, mi?

- Csak a biztonság végett, fiam.

- Felesleges. Egy cseppet sem érdekel ez az egész hely, szóval nyugodtan visszavihettek így ahogy vagyok.

- Akkor rendben! - felelte Fernanda, majd egyből hívta is a sofőrjét, hogy vigye haza Dan-t, aki ennek eleget is tett. Persze azért még előtte illedelmesen köszönt el Fernanda-tól és Armando-tól.

Amint elment, a nő már be is vetette magát és foglalt egy asztalt az étterembe péntek estére. A sofőr kitette Dan-t a lakótömbjénél aki viszont nem egyből felment hanem felhívta Marco-t, hogy átmehetne-e hozzá, ugyanis ezt muszáj volt elmesélnie neki. Társa igent mondott, de amikor felment hozzá és elmesélte a nem sokkal azelőtt lejátszódó jelenetet, Marco olyan dolgot tett amit azelőtt szinte soha. Gyakorlatilag olyan nevetésben tört ki, hogy majd megszakadt a röhögéstől. A jelenetre Dan csak egy cinikus grimaszt eröltett az arcára.