Souls of Darkness

42. Kötet - 126. Fejezet

- Szóval akkor ma sokáig bent leszel? - kérdezte Tina Christől reggelizés közben.

- Kénytelen leszek. Felgyülemlett egy halom munka , plusz egy tárgyalásom is lesz ma amin muszáj megjelennem. - válaszolta Chris miközben beleivott a kávéjába. - Te időben hazaérsz, igaz Tina?

- Elvileg igen, csak ha nem jön közbe semmi fontos. - válaszolta. - Jake, megleszel egyedül, ugye?

- Ha az utóbbi pár napban megvoltam egyedül akkor most is megleszek. - felelte.

- De azért a folyamatos videójátékozás közben tessék a nyári szünetre feladott leckéiddel is foglalkozni. És nincs sumákolás, mert meg fogom nézni őket, hogy ha hazaértem. - adta a tudtára Tina. - Dan is időnként rád fog írni, hogy minden rendben van-e.

- Anya, nem kell aggódnod, nem lesz semmi baj. Legfeljebb áthívom Natalie-t ha valamit nem értek vagy társaságra vágyom.

- Rendben van. Chris , lassan ideje lesz mennünk.

- Igazad van drágám. Gyorsan megiszom ezt aztán mehetünk. - válaszolta a férfi, majd gyorsan fel is hörpintette a maradék kávéját, gyorsan felöltöztek, elköszöntek Jake-től és elindultak mind a ketten dolgozni. Nem szívesen hagyták egyedül , de tudták, hogy a fiúk már elég idős ahhoz, hogy otthon maradhasson, plusz más választásuk nem is nagyon volt elvégre már a gyerekfelügyelethez is túl idős volt, de megbíztak benne és Dan is a szavát adta nekik, hogy kapcsolatban maradnak arra az esetre, hogy ha történne valami, de eddig szerencsére semmi gond nem történt.

Ő maga is éppen a reggeli rutinját csinálta, ezúttal viszont nem egyedül. Amíg ő a fürdőszobában készítette elő magát az aznapi munkára addig Pablo a reggelijüket készítette.

- Hm, remek illatok jönnek innét. - mondta Dan miközben jött ki a fürdőből és ránézett a készülő ételre. - Valami nagyon ínycsiklandót és finomat látok magam előtt. Ja és a reggeli is jól néz ki. - tette hozzá nevetve mire Pablo is elnevette magát.

- Neked is jó reggelt drágám. - majd reggeli puszit adtak egymásnak. - Mindjárt kész vagyok aztán ehetünk. - Dan addig gyorsan felöltözött és belőtte a haját. Pablo ezalatt el is készült mindennel és ki is tálalt mire ő az asztalhoz ült és neki is láttak enni.

- Nagyon finom. - dícsérte meg Dan Pablo főztjét.

- Köszi. Ha szeretnéd mostantól minden reggel csinálok neked, elvégre már együtt vagyunk....

- Hogy érted, hogy minden reggel?

- Nos....végül is...ha benne vagy akkor ideköltözhetnék vagy összeköltözhetnénk egy másik lakásba...

- Várj, várj, várj, ácsi! Pablo, jó, hogy együtt vagyunk, de szerintem még várjunk ezzel az összeköltözés dologgal egy kicsit! Még ez az együttlét dolog is fura nekem meg az, hogy valaki reggelit csinál nekem ami azóta ritkaság számba megy nálam amióta elköltöztem otthonról. Nem megsérteni akarlak, de ne siessünk ennyire, még várjunk ezzel a dologgal.

- Én sem azért mondtam, hogy sietesselek, elhiheted, hogy ez még nekem is újdonság. Még én sem tudom, hogy pontosan mit is kell csinálni ilyen helyzetben...

- Különben is, ha egyszer összeköltözünk akkor sem fogok innen elmenni.

- Miért?

- Először is, Marco is a közelben lakik és szükséges, hogy át tudjon jönni a lehető leggyorsabban amikor kell. Másodszor, és talán ez a legfontosabb része az egésznek, itt vannak elrejtve a fegyvereim is és elhiheted, hogy nem kettő vagy három van belőle. Nem kockáztathatom meg, hogy bárki is meglássa őket még véletlenül sem. Harmadszorra pedig...nos...szeretem ezt a környéket....