Souls of Darkness

11. Kötet - 32. Fejezet

32. Fejezet

2017.07.24 New York

Az elmúlt pár napban a plázát sikeresen újraépítették a túszejtéses incidens után. Mivel a rendőrök nem igazán tudtak mit kezdeni a holtestekkel, a főnökük pedig titokzatos módon eltűnt, így nem tudtak mást csinálni az üggyel mint hamar lezárni. A túszok között voltak olyanok akikkel olyan hatással volt az incidens, hogy pszichológusok tanácsára volt szükségük és terápiára kellett járniuk. A halottak temetési költségeit átvállalta a polgármester, persze nem pusztán együttérzésből és jószándékból. Gondolta, hogy egy ilyen megnyílvánulás jobb fényt vetne rá mások szemében. Ja azon kevesek közé tartozott akik hamar képesek voltak túllendülni az eseményeket. Az sokkal jobban hatott az elméjére amikor a hőn szeretett bátyja, akivel mindig is közel voltak egymáshoz, és nem érdekelte őket, hogy nem vérrokonok, rábízta a legnagyobb titkát. Érdekes módon azonban ez őt nem megijesztette, hanem különösn izgalmat váltott ki belőle. Nevezhetjük gyermeki kíváncsiságnak, de az, hogy a bátyja egy bérgyilkos furcsa izgalmat és érdeklődést váltott ki belőle.Szeretett volna minél többet tudni erről az egészről, de Dan nem volt hajlandó többet elárulni neki. Így is kellemetlen volt a számára, hogy bárki is tudott erről. Azonban megtartotta az ígéretét amit a bátyjának tett. Senkinek nem mondta el, hogy a bátyja volt az egyike a rejtélyes alakoknak akik megmentették a túszokat és, hogy ő egy bérgyilkos. Persze miért is mondta volna el? Ha bárki megtudta volna akkor börtönbe zárják, a szüleik pedig akármennyire is szeretik , tuti biztosan kitagadták volna. Így hát tényleg hallgatott. persze ennek megvolt némiképp az ára.

Ő és Dan pár nappal később visszamentek a plázába. Jake össze is írt aznapra egy listát.

- Oké, akkor most menjünk az elektronikai boltba és vegyél nekem egy új konzolt. és egy új telefont is szeretnék és....

- Jake, nem gondolod, hogy ez egy kicsit túl nagy ár a hallgatásodért? - kérdezte Dan, kicsit rosszallóan.

- Nem igazán És mit rinyálsz, tele vagy pénzzel.

- Igen, de keményen megdolgoztam azért a pénzért, és magamnak is akarok abból pár dolgot venni.

- Igen, tudom, hogy "keményen megdolgoztál" érte ,de én vagyok az egyetlen és kedvenc kisöcséd, és a bátyóm most vesz nekem pár új és klassz cuccot mert pár napja hatalmas trauma ért engem! Igaz?

- Te most zsarolsz engem?

- Nem, csak szeretnék pár dolgot amit már kinéztem magamnak, de anya és apa azt mondta, hogy várnom kell velük karácsonyig!

- Te aztán elképesztő vagy!

- Volt kitől tanulnom. - vallotta be nevetve Jake.

Mivel nem volt más választása, így elvitte Jake-t az elektronikai üzletbe és megvette neki az új konzolt és telefont amiket szeretett volna magának. Feltette ugyan a kérdést, hogy mégis hogyan fogja ezt megmagyarázni a szüleiknek, hogy hirtelen lett egy új telefonja meg konzolja, de a válasza mindössze csak annyi volt, hogy megoldja. Dan látta rajta, hogy boldog és örül a dolgainak, ám ugyanez rá már nem volt igaz. Tudta, hogy Jake akkor sem árulná őt el ha semmit sem kapna, de félt attól, hogy ha esetleg megtudják, hogy mindent tud akkor majd neki saját magának kell végeznie a szüleivel és vele is. Elvégre egy olyan alak mint Emilio nem hagyhatja, hogy egy olyasvalaki életben legyen aki akárcsak egy kis morzsával is rendelkezik egy hozzá köthető dologról , de nem dolgozik neki. Ráadásul Jake Natalie-nak volt az osztálytársa, emellett jóbarátok is voltak, szóval ez még egy ok volt arra, hogy mindig benne legyen egy kis bizonytalanság, hogy esetleg egyszer rájönnek az egészre. És akkor még ott volt az az orosz róka is aki miatt szintén rossz érzése volt. Biztos volt benne, hogy nem fogja feladni és ezek után még komolyabb és erősebb állatokat fog felbérelni a következő akciójához.