Souls of Darkness

4. Kötet - 12. Fejezet

12.Fejezet

Nem kellett sok idő hozzá, hogy a harc híre az egész intézetben szétterjedjen. Nem egész pár óra múlva már köttettek is a fogadások, hogy ki fog győzni illetve, hogy Dan mennyire fog megsérülni vagy, hogy esetleg túléli-e egyáltalán a harcot. Szinte mindenki Ricky-re fogadott, hiszen neki már voltak tapasztalatai az ilyen harcok terén, Dan-nek viszont a Charles-al és Leon-al való harcain kívül semmilyen egyéb harci tapasztalatai nem voltak,a ketrecharc meccsek illetve a több tucat rész hosszú God Ball harcok megnézése pedig nem számított semmit. James ezt szintúgy látta rajta és elhatározta, hogy most az egyszer jófej lesz és felajánlotta, hogy segít neki felkészülni. Dan számára ez remek hír volt, ugyanakkor ez a hozzáállása alaposan megváltozott mikor szembesült azzal, hogy James a lehető legkomolyabban vette az edző szerepét, másrészt pedig, hogy már neki is volt tapasztalata utcai harcokban, így az ökle és az ütései sem voltak puhának nevezhetőek. Más lehetőségük nem lévén, a szobájukban tartották az edzéseket. Tapasztalt verekedő lévén, James mindig ki tudta kerülni Dan ütéseit, ellenfele viszont sorba kapta meg a keményebbnél keményebb ütéseket és rúgásokat. Ebben a harcban ugyanis megengedett volt a rúgás is. Egy alkalommal úgy megrúgta, hogy Dan egyenesen az asztalnak repült, ám edzője nem volt vele elégedett, akárcsak az ütéseivel sem.

- Ez mi volt? Te ezt ütésnek nevezed hercegnő? Ki tanított meg ütni,a nagyanyád? Felállni! - parancsolta James.

- Legközelebb jobb lesz!

- Itt nem biztos, hogy lesz legközelebb! Ebben a harcban nincsenek korlátok és csak akkor van vége ha az ellenfeled eszméletlenül fekszik a földön! Harcoltál te már egyáltalán valakivel ebben az életben?

- Hát párszor már összeverekedtem pár sráccal a suliban.. - ám erre James olyan hangos röhögésben tört ki, hogy talán még Kínában is hallották.

- Te azokat harcoknak nevezed? Akkor csak megsúgom, hogy amit mi művelünk itt az semmi ahhoz képest amit a latinok szoktak csinálni. Mi nem használunk pengéket meg más ilyen fegyvereket csak az öklünket és a lábunkat. de ők használnak! Ha Rafael hívott volna ki téged a 3. beavatásra akkor a végén koporsóban vittek volna el téged. Tudom miről beszélek, volt már erre példa.

- De hát,ha egyszer mindenünket le kellet adnunk akkor.....

- Az őröktől! Ez nekik szórakozás! Élvezik nézni ahogyan szenvedünk ha esetleg még nem tűnt volna fel!

- Akkor ők is fogadnak , igaz?

- Még szép! Ők egész szép összegeket szoktak felrakni az ilyen eseményeken! Még nagyobbakat mint amik egy lóversenyen gazdát cserélnek.

- És mi lesz azzal aki veszít?

- A jobbik eset az ha megkegyelmez neked, de akkor a csicskája leszel egészen addig míg ki nem kerülsz innen valahogy. A rosszabbik eset pedig, amit már mondtam az előbb is, ha koporsóban visznek ki innen. Ha viszont nyersz akkor tisztelni fognak.

- Neked is volt egy ilyen harcod, ugye?

- Nem is egy. Na de elég a bájcsevegésből. vissza az edzéshez, és most már egy rendes ütést akarok tőled látni!

Dan-t valahogy nem túlzottan érdekelte, hogy tiszteletet kapjon a többiektől, de érezte, hogy nem veszítheti el ezt az egészet, bár már átkozta a nagy száját és azt, hogy nem tudta mikor is kell lakatot tennie rá. Délután még az udvaron is folytatták az edzést de Dan akárhogy is próbálkozott nem tudta legyőzni James-t bár nem is csodálkozott rajta hiszen a fiút az utca nevelte kemény harcossá míg ő...nos....ő csak egy hercegnő volt. Hallotta a háta mögötti sugdolózásokat, a téteket , hogy ki mit vagy mennyit rakott fel rá vagy Ricky-re de szinte mindenki az utóbbira fogadott. A sugdolózások a vacsoránál sem szűntek meg. Ricky pedig minden alkalmat kihasznált arra, hogy újra és újra emlékeztesse őt arra, hogy minek látja és, hogy mik a tervei vele. A hangja is arról árulkodott, hogy már rég elkönyvelte magában azt, hogy ő fog győzni.