Souls of Darkness

9. Kötet - 26.Fejezet

26.Fejezet

Marco tartotta is a szavát, és már másnap elkezdte tanítani Dan-t a különböző fegyverekre és azok használatára. Elsőként elmagyarázta neki, hogy a szakmában milyen típusú fegyvereket szoktak használni, amik persze alkalmanként és munkaként változhattak. Amit elsőként megtanított neki az az volt, hogy amikor megkap egy munkát azelőtt mindig végezzen némi kutatómunkát, és mérje fel, hogy melyik opció és fegyver lenne a legalkalmasabb a meló elvégzésére. Ő maga a távolsági módszert preferálta jobban, vagyis azokat a munkákat ahol nem kellett fizikai kontaktusba kerülnie az áldozatával, hanem mesterlövészpuska segítségével iktathatta ki a kívánt állatot. Ez nem igényelt túl sok előkészületet sem. Ám meghagyta ifjú tanítványának, hogy ha olyan munkára kerülne sor, hogy kénytelen lenne kontaktusba kerülni az áldozatával akkor mindig viseljen valamit ami eltakarja az arcát. Egy fejkendő volt erre a legjobb megoldás. Dan pedig figyelmesen végighallgatott mindent és szorgalmasan jegyzetelt. Marco lépésről lépésre megmutatta neki egy mesterlövész fegyver és egy kézifegyver szét illetve összerakását is, mivel hát ugye azokat is tisztítani kellett időnként. Ám az tényleg meglepte, hogy a fiú tényleg mennyire gyorsan tanul. Nem tellett bele sok időbe, hogy önmagától képes legyen ugyanarra amire ő.

A fegyverek megismerése után következhetett a második fázis, ami viszont már nem tűnt ennyire egyszerűnek: Dan-nek élesben kellett megtanulnia lőni, és ölni. Marco azonban erre is kidolgozott egy tervet. Újra elővette az előző éjszaka használt vadászpuskát pár másik fegyverrel együtt, majd mind a ketten elautóztak a városnak egy újabb félreeső környékére. Útközben Marco végig figyelte Dan-t.

- Felkészültél , kölyök? - tette fel neki a kérdést.

- Igen! Gyerünk, csináljuk végre!

- Azt a mindent! Mire ez a hirtelen tettrekészség?

- Kettőt találhatsz Marco! Tegnap óta történtek velem bizonyos dolgok!

- Értem! Akkor ma elkezdjük a fegyveres kiképzést!

Marco azonban nagyon is örült magában, hogy Dan ilyen állapotban van. Látta a színtiszta gyűlöletet a szemében amit a valódi apja iránt érez. Úgy nagyjából háromnegyed óra autókázás után oda is értek a céljukhoz. A környék olyan volt akárcsak Csernobil. Romos épületek, betört ablakok, szemét mindenhol és egy árva lélek sem volt sehol sem az az tökéletes helyszín volt Marco elképzeléseinek. Dan orrát azonban azonnal megcsapta a rothadás és ürülékszag ami a környéket jellemezte.

- Rohadt büdös van itt!

- Mert ez egy elfeledett része a városnak. A legtöbb drog vagy illegális árú cseréje itt történik meg. És ez egy tökéletes helyszín arra, hogy elkezdjük a kiképzést!

- És én még azt hittem, hogy egy ZS kategóriás zombifilmet fogunk forgatni.

Ekkor hirtelen megszólalt Dan mobilja. Gyorsan fel is vette, ám felszökött a vérnyomása amikor meghallotta ki van a vonal végén. Az anyja volt az.

- Szia anya!

- Szia Dan, nem zavarlak?

- Nem, egyáltalán nem, csak most éppen nem vagyok otthon..

- A fenébe...

- Miért?

- Szerettelek volna megkérni, hogy vigyázz egy pár órára az öcsédre amíg mi elintézünk egy kellemetlen látogatást, de akkor hagyjuk. Hol vagy most amúgy?

- A srácokkal vagyunk, éppen, nos paintball-ozunk!

- Oké, érezd jól magad fiam, majd valahogy megoldjuk a dolgot. - és letette a telefont. Dan megkönnyebűlve tette le a sajátját, de eléggé rosszul esett neki,hogy hazudnia kellett neki.