Souls of Darkness

23. Kötet - 67. Fejezet

67. Fejezet

Overhaul eszelős stílusa csak nem akart alábbhagyni. Szemei már nem csk vérben forogtak és a gyűlölet ötven árnyalatát ki lehetett olvasni belőlük hanem ezek mellé még úgy nevetett is magában mint aki most volt túl egy Cat Mario maratonon.Felemelte a másik még ép karját és Deku felé mutatott vele.

- Most végetek, kis nyavalyások! A Sanchong a legerősebb csapatom, akik olyan kis szarokat esznek reggelire, mint ti! Még ha le is győznél, akkor sem lenne esélyetek ellenük és a barátaid kibaszott hullái a te lelkeden fognak száradni!

- Csak egy kérdés. - reagálta Deku érdeklődve. - Az elit egységeid szart esznek reggelire?

Overhaul mentális állapota itt mondta fel végleg a szolgálatot. Deku pontosan így tervezte a dolgot, hogy a bukott yakuza vezér csak rá figyeljen. Egy jó maroknyi borotvaéles tollpengét tépett ki a szárnyaiból és Deku felé hajította őket. Az egyiknek ugyan sikerült egy jókora vágást ejtenie az arcán ám most ez érdekelte őt a legkevésbé. Azon próbált meg agyalni, hogy hogyan tudná Erit és Miriot biztonságban kijuttatni az épületből ami az utóbbi állapotát látva nem tűnt egyszerű feladatnak. Viszont ekkor látta, hogy Mirio utolsó erejével még fel tudott állni és Eri felé vánszorgott, bár csak az nem látta, hogy erejének a maradékait éli fel éppen aki úgy vak, hogy nincsen szeme. Az egyik lába már csak egy darab , élettelen húsdarab volt, de a másik még hajlandó volt mozogni. A küzdőszelleme azonban még ekkor sem volt hajlandó feladni.

- Mirio! Hogyhogy tudsz....

- Most ne velem törődj! Nem tanultál arról, hogy sose fordíts hátat az ellenfelednek? - kérdezte cinikusan Mirio.

- Akkor fogd Erit és meneküljetek ki a többiekhez! Hamarosan én is ott leszek! Nem hiszem, hogy az emberei gondot fognak okozni! - Mirio ekkor Eri felé fordult.

- Hallodtad mit mondott! Menjünk! - mondta elcsukló hangon és Eri felé nyújtotta reszkető karját. A kislány ekkor erősen megfogta azt majd a szemébe nézett.

- Majd én segítek neked kijutni! Ez a legkevesebb azok után amit értem tettél! - mondta majd amilyen gyorsan csak tudtak kimenekültek az épületből.

- Az anyád nem tanított meg arra, hogy nem szép dolog hazudni? - kérdezte Overhaul. - Te innen legfeljebb hullazsákban fogsz kijutni. Nem is. Inkább tepsifülest csinálok belőled, és te leszel a főfogás a győzelmi lakománkon!

- Milyen lakomátokról beszélsz te szerencsétlen kretén? - kérdezte Deku.- Neked már nem maradt senkid és semmid. Lásd be végre: Neked befellegzett!

- Azt csak hiszed! Miután veled végeztem, sorra kerül a többi pisis is! Ohhhh,és már tudom kivel fogom kezdeni: Azzal a ribanc barátnőddel!

Dekunál ekkor szakadt el végleg a cérna. Olyan forrongó dühöt érzett magában amihez foghatót még sohasem. Nekilendült és ütések sorozatát vitte be ellenfelének aki azonban szintén nem volt rest visszatámadni. Legnagyobb meglepetésére azonban ellenfele még egy kézzel is elég erőteljes ütéseket volt képes bevinni neki. Az egyik ütése jól állon is vágta Dekut aki válaszcsapásként egy jókora gyomrost vitt be neki egy horogütéssel.

- Felettébb agilis vagy és erős, ám ez kevés lesz ellenem. - válaszolt majd újabb adag pengetollakat tépett ki a szárnyaiból és Deku felé hajította őket, aki azonban sikeresen ki tudott térni előlük egy erőteljes ugrással majd egy jól irányzott mozdulattal Overhaul képébe taposott akinek elég szépen el is tört a csőre. Ám ő még ezen is csak nevetni tudott.

- Nem vicces az, hogy mindegyikőtök halála Eri lelkén fog száradni? Ő akar ellenállni és elutasítani azt a sorsot, hogy a pénzeszsákom legyen. Átkozott hősök, ezért gyűlöllek titeket. Folyton azt papoljátok, hogy jó emberekért vagytok és a megmentésük az igazi életcélotok. Közben nem vagytok különbek nálam! - Deku gyűlölete ekkor újra lángra kapott. Olyan lángra amit már nagyon régen érzett magában.