12. Kötet - 36. Fejezet

6 2 0
                                    


36. Fejezet

Daniel csak térdelt a földön és hevesen zihált miközben a vére folyt ki a lábából, de jelenleg az izgatta őt a legkevésbé. Jake ott állt előtte egy késsel a kezében, azzal a késsel amit pár perccel korábban a lábába döfött. A vére beborította a pengét, de a fiatal farkasfiú csak állt előtte azzal az érzéketlen szemeivel és arcával, de Daniel tudta, hogy az az agymosott zombi az nem az ő öccse. Az csak egy szörnyeteg amit azok a szemetek kreáltak belőle. Aleksey és Yuri csak nevettek és vigyorogtak miközben nézték a legjobb műsort amit csak kaphattak aznap este.

- Megmondtam tesó, hogy ez egy jó műsor lesz igaz?

- Igazad volt tesó csak kár, hogy nem jár popcorn a műsorhoz!

- Tedd meg Jake! Öld meg! Öld meg és állj bosszút a szüleinkért! Öld meg most!

- Igenis bátyám!

- Jake könyörgöm ne hallgass rájuk, én vagyok a bátyjád, kérlek emlékezz!

- Te sosem voltál a bátyjám! Te egy senki vagy a számomra! Te egy csótány vagy, egy selejt, egy hiba akinek meg sem kellett volna születnie! Gyűlöllek! Teljes szívemből gyűlöllek! Te egy gyilkos vagy!

A szavak amiket mondott jobban fájtak neki mint a sebhelyek a vállán és a lábán de ugyanakkor képtelen volt elhinni amit mondott. Hipnotikus transzban volt és azok után amiket a raktáraknál látott biztos volt benne , hogy csak azokat mondta amiket azok a fasszopók bebeszéltek neki. De meg kellett győződnie arról, hogy tényleg úgy van ahogyan gondolja , szóval egy nehéz lépésre szánta el magát. Felállt és feltette az egyetlen kérdést ami akkor az fejében volt.

- Jake! Tényleg ezt gondolod? Tényleg biztos vagy benne?

- Még szép, hogy biztos vagyok! Aleksey és Yuri őszinték voltak velem! Te egy szörnyeteg vagy, egy gyilkos...

- Igazad van! Egy gyilkos vagyok, de megmondtam neked, hogy azért csinálom, hogy megvédjelek téged és a szüleinket is! Azért csinálom mert szeretlek téged!

- Ne higgy neki Jake! Gondolj arra, hogy ártatlan állatokat ölt pénzért!

- Ahogyan azok is mögötted! Sőt, ők még rosszabbak mint én vagyok!

- Mi? Aleksey és Yuri egy szebb világért harcolnak...

- Tényleg? Egy új Szovjet Birodalomért? Egy birodalomért ami ugyanúgy hazugságokra épült mint az előző?

- Kussolj! Ne merészelj így beszélni róla! - üvöltötte Yuri, ám Dan pontosan ezt akarta.

- Mi van Ivan Drago? Fáj az igazság?

- Elég volt ebből! Jake, öld meg végre!

- Igenis bátyám!

Jake nem tehetett mást minthogy engedelmeskedik a parancsnak, felemelte a kését és egyenesen a bátyja felé rontott vele, ám Dan tisztában volt vele, hogy ez fog történni így ki tudta kerülni a támadást, de fiú nem adta fel egykönnyen és újra meg újra megtámadta őt. Minden alkalommal megpróbálta Dan hasába döfni a kést de szerencsére Marco megtanította neki,hogy hogyan tudjon olvasni az ellenfele mozgásából és szeméből, meg persze Jake nem kapott kiképzést mint ő, csak követte az ikrek utasításait, ám habár képes volt kikerülni a támadásokat nem engedhette le a védelmét így őmaga is előkapta a saját kését és a két testvér ezután már késekkel folytatták a harcot. A pengék csakúgy csattantak mikor egymáshoz csapódtak, úgy harcoltak egymással mint két középkori lovag, míg Aleksey és Yuri csak figyelték őket. Ám egy pontot Aleksey megunta az egész bolhacirkuszt és úgy döntött kicsit felgyorsítja a dolgokat, így aztán előkapta a fegyverét és belelőtt az egyik dobozba.

Souls of DarknessDonde viven las historias. Descúbrelo ahora