Souls of Darkness

16. Kötet - 48. Fejezet

48. Fejezet.

Dan vagy három doboz sört megivott miközben New York éjszakai fényeit nézegetve bámult kifelé az ablakon, illetve az életén töprengett. Elgondolkodott azon, hogy vajon ha azon az éjszakán mégsem megy le mogyorós édességért , és nem veri meg azt a patkányt akkor hogyan alakult volna az élete? Nyilván teljesen más irányt vett volna. Az italok azonban megtették a hatásukat. A farkasfiú kissé bódult állapotban, teljesen meztelenül borult az ágyára és azonnal elnyomta az álom. Halkan szuszogott mikor is érezte, hogy egy erős és pikkelyes kar hátulról átöleli és megcsókolja az arcát. Ami viszont különösebb volt, hogy érzett egy nagy, merev péniszt a fenékpárnái között. Megfordult és egy pár sárga hüllőszempár nézett vissza rá.

- Kevin? - kérdezte. - Mit keresel te itt?

- Micsoda ostoba kérdés szerelmem! Már együtt lakunk, és nemsokára össze is házasodunk, nem emlékszel? - válaszolta Kevin.

- Tényleg?

- Persze! Mi vagyunk a tökéletes pár farkaska!

- Tudom Kevin , de amiket mondtam neked....

- Ne! - tette rá az ujját Dan ajkára. - Az már a múlt édesem! Felejtsd el a múltat és koncentrálj a mostra és a jövőre! A közös életünkre, a házasságunkra és a leendő gyerekeinkre! De kérlek legközelebb légy óvatosabb , hogy milyen munkát vállalsz el!

- Kevin honnan tudod ezt és.... - kérdezte idegesen ám Kevin ismét lefogta a száját az ujjával.

- Drágám, nem érdekel, csak ígérd meg nekem, hogy óvatosabb leszel! Veled akarom leélni az életem!

- Kevin, kérdezhetek valamit?

- Mit, kicsim?

- Megcsókolhatlak?

- Ez hülye kérdés volt Dan! Akármikor!

Dan nem tudott ellenállni Kevin illatának és már közeledtek egymás felé, hogy megcsókolják egymást mikor is egy éles furcsa zaj törte meg a pillanatot , ami nem volt más mint Dan ébresztő hangja. Hirtelen kinyitotta a szemét és konstratálta, hogy az egész csak egy álom volt. Kikapcsolta az ébresztőjét a telefonján majd felült az ágyán. A teste már kora reggel izzadságban úszott, hiszen elég meleg volt odakint holott az állatok már érezték a nyár végét. Dan felkelt az ágyából, megigazította azt , majd nekilátott a szokásos reggeli rutinjának mielőtt elment volna dolgozni a stúdióba. A három üres doboz és a pénzzel teli boríték még mindig ott voltak a kisasztalon. Gyorsan vett egy zuhanyt ,majd egy szintén gyors reggelit csinált magának miközben megnézte a reggeli híreket, habár nem igazán érdekelték azok a dolgok amiket benne mondtak.

- Unalmas, unalmas, unalmas, és unalmas, mint mindig!- mondta magában és belekortyolt a kávéjába.- Álhírek, politikusok hazudoznak és hazudoznak újra és újra. Minden nap ugyanaz!

Dan a mosogatógépbe rajta az edényeit, majd miután beindította el is ment a stúdióba ám ez volt az a nap amit mind a négyen utáltak. A bérleti díj kifizetésének a napja. Érezte a tipikus depressziós hangulatot amikor belépett.

- Hé srácok!

- Jó reggelt Dan! - üdvözölte Johnny, ám a hangján érezhető volt, hogy azon a napon ott se akart lenni és a többiekkel is ez volt.

- Fizetés napi depresszió igaz srácok?- kérdezte Dan.

- Pontosan! Az az undorító disznó bármikor benézhet ma és persze hozni fogja a verőemberét is ha valaki nem akarna fizetni neki. Minden hónapban ugyanaz. - válaszolta Johnny.