Souls of Darkness

41. Kötet - 121. Fejezet

Emilio biztosította Dan-t arról, hogy nem fog közbeszólni és végig fogja hallgatni. Már csak azért is mert tényleg fúrdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy mégis mi lehetett az a dolog ami nem tűrhet halasztást. Dan pedig nagy levegőt vett és nekiállt mesélni. A lehető legapróbb részletekig elmesélt neki mindent. Természetesen azzal kezdte a történetet ami Hiro egykori hétvégi házában történt , amikor Yuri és a többiek kiteregették a nevelőszüleinek a szennyest és mindent megtudtak róluk. Bevallotta, hogy az, hogy beszélt velük valóban nem segített, az nevelőanyja látni sem akarta őt, a nevelőapja viszont, bár rajta is látszódott, hogy ugyan csalódott a fiában, de egy ideig még próbált ésszerű megoldást találni az esetre, persze ez mint kiderült lehetetlen feladat volt. Aztán pedig elért a lényegi részhez azaz Jin-hez, de egyben ez is volt a legnehezebb.Mikor kiejtette a nevét Emilio hátán azonnal végigfutott a hideg, ám attól amit hallott pedig az értetlenség fogta el. Dan itt is mindent részletesen elmesélt. Arról, hogy hogyan vette rá a kobraférfit, hogy hipnotizálja a nevelőszüleit, hogy ezáltal mindent kitörölve az elméjükből amit aznap láttak és hallottak. Emilio viszont nem hitt a fülének. Legalábbis első hallásra nem. Rá is kellett kérdeznie, hogy ezt most tényleg komolyan mondja-e és nem csak kitalálja az egészet, mire Dan biztosította róla, hogy minden amit eddig, most és később is mondani fog az valóban megtörtént. Viszont azt is érezte, hogy ez még messze nem a jéghegy csúcsa és arra kérte, hogy folytassa. Dan tovább is mesélte a történetet majd mikor eljutott arra a pontra, hogy Jin pontosan mit is kért tőle a segítségéért cserébe Emiliót elöntötte a düh és a méreg és ez csak fokozódott benne mikor hallotta, hogy Dan mit is művelt a háta mögött. Végül aztán már nem bírta tovább hallgatni. Dühösen felpattant a székéből, teljes erejéből megfogta a farkasférfi fejét és egy határozott mozdulattal az asztalhoz vágta és minden erejével odaszorította.

- Te utolsó, áruló kis féreg! Ha szitává lövetném a kibaszott testedet a fejeddel együtt, majd levágatnám azt és dobozban elküldeném a nevelőszüleidnek majd őket is kivégeztetném még az is kevés lenne ahhoz képest amit ténylegesen tennem kéne veled! - örjöngött Emilio miközben még erősebben szorította Dan fejét az asztalhoz. - Hogy merészelted ezt? Hogy?

- Engeddj már el bazdmeg.... - mondta minden erejével Dan majd a könyökével sikerült olyan erősen belekönyökölni Emilio mellkasába, hogy az hátrahőkölt és elengedte, ő pedig köhögve kapkodott levegőért.

- Remélem tisztában vagy azzal, hogy milyen sors vár rád te áruló patkány?

- Nem árultalak el a rohadt életbe is!

- Hát akkor mit csináltál? Mert a szótár szerint azt nevezzük árulónak aki a háta mögött összeszűri a levet a főnökének az egyik ellenségével és átáll hozzá!

- Ki a fasz mondta, hogy átálltam hozzá?

- Te magad az előbb! Nem te mondtad, hogy az a bőrtáskának való dög csak úgy segített neked, hogy neki fogsz dolgozni? Mi ez ha nem árulás? - zengett az egész szoba Emilio üvöltésétől. - Milyen titkokat adtál ki neki mi? Valld be különben.....

- Állítsd már le magad bazdmeg! Még nem fejeztem be! Ha elérek odáig akkor mindent meg fogsz érteni, főleg ha hajlandó vagy lehiggadni, visszaülni és hagyni, hogy tovább mondjam amit akarok!

- Mit kell ezen még tovább ragozni, he? Már azért ki kéne beleztetnem téged, hogy a hátam mögött intézkedtél megint mint a múltkor! És emlékszel, hogy akkor mit mondtam ugye?

- Persze, hogy emlékszem, de szerinted mégis mit kellett volna tennem, ha? Konkrétan a szemembe mondtad, hogy végzel velük! Mit kellett volna tennem azt mond meg? Mit? - ekkor már Dan ordibálásától is zengett nem csak a terem hanem az egész emelet is. - Ez volt az egyetlen lehetőségem arra, hogy ne veszítsem el őket! - akármennyire is dühös volt rá, Emilio kénytelen volt belátni, hogy ebben igaza van. - Te, hogy cselekedtél volna helyemben? Hogyan? Válaszolj! - Emilio erre viszont nem tudott mondani. - Folytathatom?