Souls of Darkness

28. Kötet - 82.Fejezet

82. Fejezet

Bernardo Felice. New York egykoron leghíresebb bérgyilkosa,és aki ha nem történt volna meg az ami történt, akkor ő lett volna a mostohaapja Chris helyett, ott állt előtte teljes életnagyságban. Dan szemügyre vette őt. Jó nagy darab férfi volt,magasságához pedig egy igencsak tekintélyt és tiszteletet parancsoló kisugárzás társult, és mikor belenézett a szemébe azt érezte mintha a férfi egyenesen az elméjébe látna azzal a vérkomoly tekintetével. Akkor is ezt érezte mikor először találkozott Emilióval, Marcóval és Alberttel is. Lehet, hogy ez egy olyan képesség ami egy idő után kialakul mindenkiben aki a bűn világába született,vagy erre az útra lépett? És egyszer talán benne is kialakul? Ez a két kérdés futott végig a fejében,miközben a férfi még mindig csak bámulta őt azzal a hideg tekintetével.

- Mi van,nem láttál még medvét életedben,kölyök? - kérdezte Bernardo.

- Honnan tudod,hogy az anyámat Lilly Christopherson-nak hívták?

- Megérzés. Mindig is jók voltak az ösztöneim, a mi szakmánkban ez alapvető dolognak számít.

- És ha tegyük fel én nem az a Daniel vagyok akire te gondolsz? - tette fel a kérdést, ám Bernardo azonnal tudta mit kell válaszolnia.

- Én csak két Danielt ismertem egész életem során.Az apámat és téged. Miért találkoztunk volna itt, ha egyszer fogalmam sincs róla, hogy ki vagy?

- Elfogadható válasz. Azt mondtad, hogy a "mi szakmánkban",vagyis akkor azt is tudod,hogy.....

- Hogy te is megbízásból ölsz állatokat mint egykor én? Igen, tudok róla.

- De hogy?

- Nézz a kezedre. - és Dan rá is nézett. Mindkét kezéről vér csöpögött. Kapkodva kezdte el venni a levegőt, ám ekkor a férfi megmutatta neki a sajátjait. Az övé is véres volt. - Csak azoknak lesz véres a kezük akik már öltek.

Dan ekkor ismét a kezére a nézett, de azok már tiszták voltak.

- Mi ez a hely?- kérdezte.

- Gyere velem és meglátod. Mutatni akarok valamit.

Bernardo ekkor megindult egyenesen az úton, Dan pedig engedelmesen követte. Az úton viszont egy szót sem szóltak egymáshoz, pedig a fiú fejében kérdések tucatjai cikáztak körbe-körbe. Végül egy ponton megálltak, ahol már az út is véget ért, utána már csak sűrű köd látványa fogadta őket. Bernardo ekkor oldalra mutatott és megkérte,hogy nézzen ő is arra. Dan oda is nézett és amit látott attól leesett az álla. Egy temető volt pontosan mellettük, és teljesen egyforma sírkövek alkották a helyet. Dan odament az egyikhez,hogy megnézze mi van rávésve. Mindössze csak annyi volt rajta,hogy: Salvador Rivera, 1984.02.14. Ezután megnézett egy másikat is. Ugyanúgy csak egy név és egy dátum volt rajta. Még 3-4 sírkövet megnézett és mindegyik ugyanolyan volt.

- Mi ez a hely? - kérdezte.

- Tudod,ha egy bérgyilkos meghal akkor nem kerül sem a mennybe, sem a pokolba,hanem a köztes világban ragad és az idők végezetéig azoknak a személyeknek a sírjait kell őriznie akiket élete során megölt.

- Ezt a hülyeséget.

- Ezt mond meg az írónknak. Ezt a sok állatot mind én öltem meg. Tudod,hogy ki volt az a Salvador Rivera, akit az első kövön olvastál?

- Nem.

- Ő volt akkoriban a Mexikói nagykövet aki az elnökkel jött tárgyalni arról, hogyan lehetne megerősíteni úgy a határvédelmet,hogy soha többé ne lehessen nagy mennyiségű kábítószert átcsempészni Mexikóból az Egyesült Államokba, de előtte még egy körutat is betervezett. Sajnos a találkozóra már sosem került sor.