Souls of Darkness

29. Kötet - 87. Fejezet

87. Fejezet

Míg a fiúk italoztak a bárban, Fernanda már a lefekvéshez készülődött. Aznap estére nem volt semmilyen találkozó vagy más program betervezve neki. Ilyen esetekben mindig egy nyugtató forró fürdővel zárta a napot. Belépve a fürdőszobájába azonnal kibontotta hosszú, barna haját, ledobta magáról a melltartóját és a tangáját is, majd beleült az illatosított forró vízzel teli kádba. Ilyenkor mindig el tudott lazulni és egy kis időre képes volt megfeledkezni a problémáiról. Míg ő a kádban lazult, Pablo meztelenül, hason feküdt az ágyán és semmitmondó videókat nézett a Pawtube-on, de a gondolatai minduntalan Dan körül jártak. Képtelen volt kiverni őt a fejéből. Rá gondolván már egyből érezte, hogy a keményedő pénisze nyomja az ágyát, így gyorsan hátra is fordult, majd ő is kényeztetni kezdte magát miközben a farkasfiú meztelen testére és fenekére gondolt. Armando pedig a saját szobájában nézte a tévét. Nem volt neki saját lakása, pedig a pénzéből ő is simán megengedhetett volna magának egy rendes lakást. Ennek ellenére mégis ott élt velük együtt, persze ezt a nő sem bánta annyira, ő meg aztán főleg nem mert így legalább közel lehetett hozzá. Pablo társasága már kevésbé volt az ínyére, de nem érdekelte. Ebben a formációban éltek hármasban abban a nagy házban amit Fernandára hagyott a volt férje.

Este 11 órára viszont már minden fény kialudt a házban, és a lakók is nyugovóra tértek. Ez Pablótól szokatlan volt, hiszen általában ő ekkor kezdett csak bele az éjszakai életbe, de amióta a robbanás tönkretette a szemét azóta megtapasztalta, hogy kik azok akik tényleg azért voltak vele mert a barátai voltak és kik azok csak a neve és a pénze miatt. Azóta már nem nagyon akart vele lenni senki sem a bandából. Egyszer hívta fel a társaságot, de akkor is lekoptatták valami mondvacsinált indokkal, ám annyira ostoba nem volt, hogy ne hallja, hogy a háttérben megy a szokásos partizás. Ezek után már ő sem kereste a társaságukat. Rá kellett döbbennie, hogy nincs senkije és semmije. Most érezte csak igazán üresnek magát legbelül. Hosszú idő után most először jutottak eszébe az egykori barátai. Azok a barátai akikkel együtt lógott az iskolában, csinálták a balhékat és csínytevéseket, lógtak a plázában és egyéb helyeken és akiket mind lecserélte, elhanyagolta, majd szép lassan meg is feledkezett róluk, hogy az új barátaival élje az újgazdag fiatalok partiéletét. Elővette a telefonját és nézegetni kezdte a fényképeket. Egészen addig húzogatta míg megtalálta azt amit keresett. Egy évekkel azelőtti képet amin mind a négyen rajta vannak és a háttérben egyetlen felirat volt olvasható:

"Barátok Mindörökké!"

Nagyot sóhajtott, ám legszívesebben sírt volna, ám nem tudott. Ezt mind csakis magának köszönhette. Egy idő után visszatette a telefonját az asztalára és megpróbált elaludni.

A biztonsági szobában az aznap estére beosztott férfi figyelte a házon belül és kívül is felszerelt kamerákat. Ahogy Emilio-nak, úgy Fernandának is volt néhány biztonsági kamerája amit egy alkalmazott figyelt minden éjszaka. Persze nem volt ő sem rendőr, sem biztonsági őr, se más biztonsági cég alkalmazottja.Armando emberei közé tartozott és éppen őt osztották be aznap estére felügyelni, bár a férfi inkább a telefonjával és a magával hozott étellel volt jobban elfoglalva. Nem si sejtette, hogy ugyanaz a szürke furgon állt meg a hát előtt mint ami a kapitányság előtt is. Ezúttal csak három férfi ült benne, illetve volt még egy negyedik tag is a kocsiban. Greg volt a negyedik utas. és Roger, vagyis inkább Nico a valódi nevén volt az egyik akiket David aznap estére odaküldött, hogy végezzenek Fernandával, Armandóval és Pablóval, meg úgy nagyjából mindenkivel aki aznap este a házban tartózkodik. A másik két alak viszont már akkor maszkot viselt mikor összetalálkoztak. Azonban addig a kocsiban kellett tartózkodniuk amíg a hekker csapattársuk kiiktatja a kamerákat, pont úgy ahogy Emiliónál is tette. Nem tellett bele sok időbe, hogy megkapják a jelet. Egy pittyegés hallatszódott a kocsiban lévő jelzőkészüléken.