Souls of Darkness

17. Kötet - 49. Fejezet

49. Fejezet

" Tudom , hogy ki és mi vagy te!"

Dan azt hitte, hogy abban a pillanatban elájul. A kezei és lábai remegtek, összeszorult a gyomra, felgyorsult a szívverése és érezte ahogyan felszökik az adrenalin szintje. Gyorsan leült egy székre , de még mindig a levelet bámulta. Képtelen volt elhinni amit a papíron látott és abban a pillanatban gondolatok ezrei futottak át az agyán és egyik rosszabb volt mint a másik.

- Mi a fasz ez? Ki írta ezt? Honnan ismer engem és tudja, hogy mit csinálok? Talán valaki az oldalról? Nem, az kizárt mert azzal ő is lebukna és nem hinném, hogy azt megkockáztatná! Talán valaki aki még régen bérelt fel engem? Nem, az sem lehetséges mert pontosan tudják, hogy mi történne velük ha ezt tennék! De akkor ki írta ezt a szart?

Vett egy mély levegőt, a torka összehúzódott és a szíve egyre jobban vert.

- Ez nem történhet meg! Soha! Mindig óvatos voltam a munkáimmal! Hogy történhetett ez meg? - próbált lenyugodni de a gondolatok csak nem akartak kimenni a fejéből. - Mi fog most velem történni? Vagy anyával és apával? Vagy Jake-el? Vagy a barátaimmal? - kérdezte magától ám végül arra az elhatározásra jutott, hogy felhívja Marco-t és segítséget kér tőle annak ellenére is, hogy tudta eléggé dühös és ideges lesz ez miatt és szinte már hallotta az üvöltözését a telefonban.

- Hogy lehettél ennyire felelőtlen? Tudod mekkora bajt kevertél ezzel? Mindig azt pofáztam neked, hogy legyél óvatos! Most oltári nagy szarban vagyunk hála neked és tudod, hogy mi fog történni ezek után igaz? Azt megígérhetem neked, hogy én foglak megölni ha emiatt a sittre kell mennünk! - eme gondolatok futottak át az agyán miközben a telefonját bámulta és hezitált a hívás gomb megnyomásával, ám pár másodperc múlva rájött, hogy nincs más választása és megnyomta a hívás gombot de Marco szinte azonnal felvette.

- Hé,hé Marco meg tudsz hallgatni most? - kérdezte.

- Hadd tippeljek: Te is kaptál egy levelet igaz? - ez a kérdés annyira meglepte, hogy hirtelen nem is tudott válaszolni ám végül csak egy szimpla "igen" volt a válasza.

- Gondoltam!- válaszolta Marco.

- Ne mond ,hogy te is kaptál!?

- De igen, én is kaptam egyet és nem mi vagyunk az egyetlenek! Darius szintén felhívott pár perccel ezelőtt és a hangodból ítélve te is ugyanúgy pánikolsz mint ő igaz?

- Szép munka Sherlock, de ne akard bebeszélni nekem, hogy te nem pánikolsz!

- Én is aggódom kölyök , de nem pánikolok mert annak sosem sincs jó vége! Oh és már Emilio-t is felhívtam ezzel és hát....

- És mi? - kérdezte mire Marco elmesélte, hogy mi történt.

Emilio még mindig az igazak álmát aludta annak ellenére, hogy már régen fel kellett volna kelnie, hogy időben beérjen az irodába, de ő még mindig az ágyában horkolt és még a szobába beszivárgott frissen készült reggeli illata sem tudta felébreszteni. Christina és Natalie már rég a konyhában voltak és a lány már rég a reggelijét ette míg az anyja még mindig azt csinálta de csodálkozott is, hogy a lusta férje képtelen felkelni és folyamatosan az óráját nézte és minden alkalommal egyre türelmetlenebb lett.

- Úgy látszik az apád képtelen kivonszolni a lusta seggét az ágyból! - mondta Christina.

- Nos, elég későn ért haza tegnap arról a megbeszélésről anya!

- Oké , de megígérte, hogy ma bevisz a munkába és vele ellentétben nekem időben be kell érnem, hogy időben kinyissam az üzletet. De ne aggódj tudom mit kell tennem, hogy végre felébredjen!