Souls of Darkness

34. Kötet - 102. Fejezet

102. Fejezet

- Tudod, azt olvasom ki belőled most, hogy szerinted meg kéne lepődnöm, hogy itt látlak, de sajnos csalódást kell okoznom neked. Egyáltalán nem lep. Sőt! Valahol már számítottam is rá. - mondta Fernanda szemrehányóan, de Hiro csak kuncogott az egészen.

- Oh, ennyire okosnak hiszed magad?

- Inkább azt áruld, hogy mit akarsz ezzel az egésszel elérni Hiro? Végezni velem? Bosszút állni Emilión? Vagy mindkettő?

- A harmadik opció kedvemrevaló. De tudod, elgondolkodtam valamin.

- Min?

- Nem kell ennek így lennie Fernanda. Ezt te is tudod nagyon jól. Mindkettőnknek van elég hatalma ahhoz, hogy örökre kiiktassuk azt a pizzazabáló olasz digót és átvegyük a hatalmat a város felett! A Viperák erejével pedig még ennél is nagyobb hatalomra tehetünk szert!

- Te tényleg azt hiszed, hogy azok ketten életben fognak hagyni téged miután , ha netán esetleg sikerülne kivitelezned a tervedet? Ha tényleg ezt hiszed akkor hülyébb vagy mint amilyennek mindig is gondoltalak.

- Szóval akkor nem akarsz együttműködni velem?

- Soha nem is állt szándékomban és ez ezután is így marad!

- Nagy szavak egy egykori kurvától aki most nagynak hiszi magát! Pedig nézz csak körül, itt semmi sem a tiéd hanem a volt férjedé akit feldobtál a zsaruknál csak azért, hogy átvehesd a helyét...

- Nem én dobtam őt fel!

- Teljesen mindegy, hogy te voltál-e vagy sem! A lényeg az, hogy ha ő nem kerül sittre akkor te továbbra is csak egy ágyas lettél volna a számára akit hetente párszor megdönget...

- De legalább a nővérem remek főnök és nem egy folyton rinyáló kis apuci kicsi fiacskája mint amilyen te vagy és aki helyett mindent a talpnyalója csinál! - vetette a szemére Pablo. Hiro érthető módon pedig eléggé felhúzta magát a kijelentésén.

- Neked ki osztott lapot öcsi? Húzzál vissza inkább az akciófiguráiddal játszani, most a felnőttek beszélgetnek!

- Én is itt lakom és akkor szólalok meg amikor akarok!

- Fernanda, az öcséd kissé szemtelen, nem gondolod?

- Lehet, de most igaza van! És mondok még valamit: Emilio is remek főnök! Te soha a nyomába sem fogsz érni! - ez a mondta volt az utolsó csepp a pohárban Hiro számára.

- Emilio! Emilio! Emilio! Mi a faszt esztek ti rajta?

Hirtelen előrántotta a fegyvereit a zsebeiből és egyenesen feléjük kezdett el lőni. Szerencsére mind a hárman ki tudtak térni előlük, ám Hiro ekkor jelt adott az azonnali támadásra. Ám ők sem voltak restek visszatámadni, de hamar rá kellett jönniük, hogy hármójuknak nincs semmi esélyül ekkora túlerővel szemben. A helyzeten pedig mit sem segített az, hogy Pablo csak nemrég kezdte el tanulni a fegyverhasználatot, így nem volt még valami tapasztalt a fegyveres harcokban. Ő maga inkább a közelharcokban volt tapasztalt, de ez a jelenlegi helyzetben kivitelezhetetlen volt. Armando próbált kitalálni tehát valamit. Az világos volt számára, hogy Hiro elsősorban Fernandát akarja nem őket, így az ő védelmét kellett első sorban biztosítania, de egymaga meg aztán végképp nem bírt volna el ennyi fegyveressel. Végül arra jutott, hogy mindeneképpen segítséget kell hívniuk és már tudta is, hogy kinek kell szólnia az ügy érdekében. Megparancsolta Pablónak, hogy azonnal rohanjanak fel az emeletre és rejtőzzenek el. Fernanda persze nem akarta ott hagyni egyedül ezekkel, de a férfi a tőle megszokott magabiztossággal közölte vele, hogy nem lesz semmi baja és minden rendben lesz, és hogy Fernanda szintén tudja kinek kell szólni egy kis segítségért. Addig pedig csak elboldogul valahogy ezekkel amíg meg nem érkeznek. Pablo pedig szót fogadott neki, hiszen, habár nem kedvelték egymást, de tisztában volt vele, hogy a nővérének a védelme mindennél fontosabb volt neki. Megragadta a nővérének a karját és amilyen gyorsan csak tudtak felrohantak az emeletre miközben pár fegyveres célba vette őket és rájuk eresztettek pár lövést, de nem találták el őket.