Souls of Darkness

1.Kötet - 2.Fejezet

2.Fejezet

- Srácok, itt a kaja! - kiáltotta Dan mikor visszaért a stúdióba, majd az ételek és italokat egyenesen a pihenőszobába vitte. Általában ott szoktak pihenni, enni és megdumálni az élet eseményeit mikor várni kell néhány vendég között. Mind a négyen egyszerre estek neki a kajájuknak és a kávéiknak ami feltöltötte őket a nap további részének az elviseléséhez szükséges energiával, vagy inkább csak ebédig.

- Köszi ember! - mondta Alex.

- Szintúgy Dan, de amúgy bánhatod, hogy nem jöttél velünk tegnap este a játékterembe, lealáztam Alex-et 3-0-ra DDR-ben! - hencegett Johnny.

- És biztosan most dörgölöd utoljára ezt az orrom alá, igaz?

- Nem hiszem ,hehe!

- Tényleg bocs srácok, volt egy kis másik melóm.

- De mi ez a titokzatos másik munkád? Mindig ezt mondod. de sosem mondod meg mi az! Drogot árulsz vagy mi? - kérdezte Rebecca, mire Dan majdnem félrenyelte a szájában lévő falatot.

- Hogy mi? Dehogy árulok drogot! Az a szánalmas vesztesek munkája. Csak egy kis mellékmunka semmi több.

Dan kedvelte a munkatársait és ők is kedvelték őt, de persze nyíivánvaló okok miatt semmit sem sejtettek Dan titkos életéről. Valahogyan mindig megoldotta, hogy a két élete ne üsse egymást persze ez nem mindig volt könnyű. A bérgyilkos munkáját mindig el tudta végezni este hiszen lényegében mindig olyan embereket kellett megölnie akik csak az éjszakában mutatják meg magukat. De a következő munkája kicsit nehéznek bizonyult. A Charson kölyök kiiktatása egy jóval megfontoltabb akciót igényelt, nem is véletlenül. A Charson név New York-ban eléggé ismert volt, elvégre már generációk óta jelen voltak a város életében, de főleg a vagyonukkal járultak hozzá a közösséghez. Az ifjabbik Charson pere nagy port kavart, persze már előre sejthető volt a végkifejlete. Ők is éppen azt vitatták a szobában amíg vártak a következő vendégre.

- Amúgy hallottátok már a hírt? - kérdezte Alex.

- Milyen hírt? - kérdezte vissza Dan.

- Anthony Charson-t felmentették a bíróságon.

- Mi ezen olyan meglepő? Az apja New York egyik leggazdagabb embere olyannyira, hogy a kampuszon ahova a fia is jár állítólag saját házat vett neki! - vágott közbe Rebecca, és egyébként nem mondott ostobaságot.

- Az ilyenek mindent megúsznak de apuci pénze nélkül totál életképtelenek. - válaszolta Dan amivel pedig mindegyikük egyetértett. Ő azonban már tudta, hogy Anthony hamarosan megfizet azért amit tett.Ha valaki már odáig jut, hogy az ő vagy Marco szolgáltatását kéri akkor az az egyén vagy teljesen kétségbe van esve és megtorlást akar vagy az adott illető láb alól való eltételével akar magának jobb életet. Ő azonban nem igazán foglalkozott ilyen dolgokkal, egyszerűen csak elvégzi azt amivel a főnöke vagy Marco, esetleg Michael megbízza őt , cserébe szép kis lóvét zsebel be érte. Csakhogy Dan nem az a fajta bérgyilkos volt aki élvezte az agyak szétloccsantását.Marco arra tanította őt, hogy ez is csak egy munka mint ahogyan mások reggel felkelnek és bemennek az irodába , csak az övék veszélyesebb és jobban fizet.

- Pontosan srácok. Tudjátok, nem valami szép a kiloccsant agyvelőnek vagy egy átvágott toroknak a látványa és nem, egyáltalán nem emlékeztet egy tál lasagna-ra.

- Jól van mindenki, megvolt a zaba, ideje kinyitnunk! - adta ki a feladatot Alex. A stúdió és a ott dolgozók is készen álltak az aznapi munkára. Hiába volt hétköznap a vendégek folyamatosan érkeztek hozzájuk, bár ez nem volt meglepő hiszen az a hely volt New York egyik leghíresebb tetováló és piercing szalonja. Aki oda betért az garantáltan egy minőségi és szép mintával vagy ékszerrel és ami a legfontosabb, elégedetten sétált ki onnan. Mentek is a dolgok ahogyan kellett menniük egészen ebédidőig amikor is Dan-nek le kellet lépnie egy kicsit.