Souls of Darkness

37. Kötet - 110. Fejezet

Lis egy ideig csak nézte a két székhez kötözött alakot. Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy ami nekik nem sikerült az igen pár számára ismeretlen alaknak. De ő volt , ebben egészen biztos volt mert felismerte az arcát még ha az tele is volt az ütések nyomaival, véraláfutásokkal és vérfoltokkal. Viszont Greg-ről nem tudott semmit így őt nem is ismerte. Csodálkozott is rajta, hogy mit keres itt egy 14 év körüli gyerek, mire Enzo felvilágosította róla, hogy ő bizony nem más Yuri egyik legfiatalabb és egyben leghűségesebb követője és ő maga is a csoport tagja. Ezt viszont nehezére esett elhinni. A munkája lévén tisztában volt azzal, hogy rengeteg hasonló szervezet rabol el és soroz be maguk közé gyerekeket még nagyon fiatalon és évekig tartó agymosással teszik őket is magukhoz hasonlóvá, de ez volt az első eset, hogy személyesen is látott egy ilyet. Ránézett. Dühöt, vérszomjat és gyűlöletet is látott a szemeiben, de volt benne valami más is. Egy olyan érzés mintha ez a fiú nem is egy valódi élőlény lenne , hanem inkább egy robot, mert azokon kívül semmi más érzelmet nem látott benne. Greg erőteljesen mocorogni kezdett. Próbálta kiszabadítani magát a fogságból, de Emilio erre az eshetőségre is gondolt és egy egyszerű trükkel ezt is megoldotta. Nevezetesen mind Yuri, mind Greg karmait lereszeltette, hogy még véletlenül se tudják azokkal elvágni a köteleiket. A hangja pedig mint valami vadállaté aki semmi mást nem akar csak a prédájára ugrani, Marco viszont egy jól irányzott ütéssel próbálta meg lecsillapítani. Mindeközben Emilio és Michael a kamerateremből nézték az eseményeket.

- Nos, Lis? Mit szól? - kérdezte Enzo.

- Szóhoz sem jutok. - volt az egyszerű válasza amit képes volt megfogalmazni. -És most? Mit akarnak egészen pontosan? Gondolom nem csak azért hívtak ide, hogy megmutassák nekem, hogy elfogták őket!

- Még szép, hogy nem kedvesem. Mindent alaposan kiterveltünk. Ajánlatot szeretnénk tenni magának, de előbb... - majd csettintett egyet, mire Marco és a másik maszkos alak egyenesen Lis felé ment, majd lefogták és elkezdték fogdosni a testét, de még olyan helyekre is benyúltak ahova nem lett volna szabad.

- Mit csinálnak? Hagyjanak! Eresszenek el.... - kiabálta.

- Nyugalom, nyugalom, nem kell tartania semmitől, csak átkutatjuk önt, hogy nincs-e magán esetleg poloska vagy egyéb hangfelvevő eszköz. Ez csak egy ilyen kisebb óvintézkedés. Nemhogy örülne, hogy két pasi játszadozik magával....

- Ez már szexuális zaklatásnak minősíthető!

- Minősíthető, de ez most senkit nem érdekel. Mindjárt végeznek, bírja ki!

Marco és a társa alaposan átkutatta Lis ruhájának a zsebeit, majd benéztek a dekoltázsába is, a ruhája alá is, hogy tényleg megbizonyosodjanak arról, hogy a nő nem rejteget semmilyen titkos eszközt magán. Lis pedig nem tehetett mást minthogy tűrte a dolgot. Hamar végeztek is és közölték, hogy tiszta. Legszívesebben mind a kettejüket leköpte és pofán ütötte volna, főleg az utóbbi alakot aki még ki is jelentette, hogy ha van egy kis szabadideje akkor szívesen játszadozna még vele, főleg a melleivel.

- Nos? Megnyugodott?

- Valamennyire.

- Akkor folytassuk! Mit akarnak önök pontosan?

- Üzletet ajánlunk önnek. Nem is. Inkább önöknek.

- Nekünk?

- Az egész igazságosztó bolhacirkusznak aminek ön és a partnere is a tagja. Megkaphatják ezt a kettőt és elmondhatják , hogy önök kapták el őket, de cserébe mi is kérünk valamit.

- Mit?

- Azt, hogy hagyjanak minket békén! Ne szaglásszanak utánunk, ne nyomozzanak utánunk, ki se akarják deríteni, hogy kik vagyunk mi és, hogy hogyan sikerült elkapnunk ezt a két hulladékot. Nem kérünk a dicsőségből, nem kell ajnározás, azokat is megkaphatják és fürödhetnek az állatok örvendezésében.