Souls of Darkness

13. Kötet - 39. Fejezet

39. Fejezet

2017. 08. 01. New York

Habár úgy volt, hogy Tina és Chris az adott napon hazamehetnek, de a doktor még bent tartotta őket még egy pár napig megfigyelés és egyéb vizsgálatok céljából, de hamarosan ténylegesen elhagyhatták a kórházat. Amíg Tina megúszta néhány kisebb sérüléssel, addig Chris nem úszta meg annyival. A lába elég súlyosan megsérült mert ő közelebb volt a robbanáshoz mint a felesége. Még a kórházat is csak mankók segítségével tudta csak elhagyni. Dan és Jake már a kijárat előtt várta őket. Mikor Jake meglátta, hogy végre kijönnek örömtelien rohant oda hozzájuk és a nyakukba ugrott. Nem tudta elhinni, hogy végre újra együtt lehetnek főleg azok után amin ketten keresztülmentek az elmúlt napokban.

- Anya, apa! Végre kijöhetettek! Annyira hiányoztatok! - mondta miközben megölelte őket.

- Nekünk is hiányoztál Jake! Ez az egész olyan volt mint egy rémálom! A robbanás, a sérülések,de örülök, hogy végre vége van!

- Nem igazán szivem, néhány hét múlva vissza kell jönnünk, hogy levegyék a gipszet a lábamról, de igen a legrosszabbon már túl vagyunk!

- Örülök neki, hogy jól vagytok anya, apa! Adjátok ide a csomagjaitokat berakom őket a kocsiba. - ajánlotta fel Dan.

- Mi a fene Dan, megtanultál vezetni amíg mi kórházban voltunk? -. kérdezte Chris.

- Dehogyis apa csak megkértem egy barátomat, hogy segítsen!

Mivel Dan nem tudott autót vezetni ezért pár nappal előbb megkérte Sly-t,hogy segítsen neki hazavinni a szüleit a kórházból, és habár a sebei már nem fájtak neki, de még láthatóak voltak szerencséjére a ruhái eltakarták őket. így nem kellett amiatt aggódnia , hogy a szülei észreveszik őket. Sly pedig eleget tett a kérésének. A kocsi mellett állt és várta őket. Amíg Jake és a szülei beszélgettek Dan Sly kocsijába pakolta a csomagokat. Hatalmas autója volt, több személy is elfért benne, így nem okozott gondot neki, hogy barátjának a segítségére legyen. Persze nem ingyen vállalta.

- Köszi még egyszer Sly!

- Tudod mi az ára! Egy rekesz sör és egy doboz fánk! A csokis-karamellás a kedvencem! -mondta és kacsintott egyet.

- Jól van! Megadom amikor újra találkozunk!

- Lesz egy kis melónk este, nem akarsz eljönni?

- Nem lehet, a szüleim nálam alszanak amíg nem találnak egy új lakást, plusz az elrablásos incidens után nem akarom újra magára hagyni Jake-t!

Sly odanézett Jake-re és a szüleire akik még mindig beszélgettek egymással. Az arca enyhén szomorúvá vált mivel mindig is egy ilyen szerető családra vágyott. Egy anya és apa akik teljes szívükből szeretik őt, és akiknek jó munkájuk van elég fizetéssel, hogy ki tudják fizetni a számlákat, nem egy munkanélküli és alkoholista nevelőapa és egy szolgalelkű anya, aki egyből ugrik ha ő akar valamit, mindent megtesz neki és két állásban dolgozik, hogy ki tudják fizetni a számlákat , míg a férje csak otthon ül és egyik sört issza a másik után, nézi a tévét és míg a felesége dolgozik addig tudja verni a két nevelt fiát, csak mert nem tudta elérni a baseball szupersztár álmait egy sérülés miatt és egy megkeseredett és szánalmas kutya lett akit még férfinak sem lehet nevezni. Ebben a közegben kellett felnőniük, de Bob mindig ott volt neki nem számított , hogy mi is történt.

- Hé Sly minden rendben?

- Oh, bocsi csak elkalandoztam egy kicsit...

- Min?