Souls of Darkness

42. Kötet - 124. Fejezet

Másnap reggel Pablo előbb kelt fel mint Dan aki már a bal oldalára dőlve aludt. Ránézett és egy nyugodt mosolyt eresztett az arcára. Legszívesebben adott volna neki puszit az arcára amolyan ébresztő gyanánt, de inkább nem keltette fel. Ránézett a telefonjára és látta, hogy van még egy fél órája mielőtt amúgy is fel kellene kelnie. Kiment a mosdóba és elvégezte a kis dolgát, megmosta az arcát, majd nekiállt, hogy egy kis reggelit csináljon mindkettejüknek. Dan a készülő étel illatára már viszont felébredt. Ő is először a mosdó felé vette az irányt, majd a konyha felé ment ahol Pablo épp a tojást és a szalonnát sütötte.

- Nézzenek csak oda, ki ébredt fel? - kérdezte viccelődve, majd odament hozzá és ekkor már odaadta neki azt a jó reggelt puszit. - Jó reggelt Csipkerózsika.

- Reggelt neked is Pablo. Reggelit készítesz?

- Pontosan.

- De légyszíves, akármennyire is szép látványt nyújt a feneked, vegyél fel egy alsógatyát.

- Felvehetek egyet a tieid közül?

- Haha, nagyon vicces vagy, de nem! Vedd fel a sajátodat. Egy panelban bármikor becsöngethet valaki valamivel.

- Jó, rendben, ezt befejezem aztán felveszem az alsómat. - és folytatta a főzést. Dan számára viszont még mindig megnyugtató látványt nyújtott, hogy a férfi ott van vele.

A reggeli hamar el is készült és nekiálltak enni. Egyszerű, mindennapos étel volt, de mégis jól esett mind a kettejüknek. Ezt Dan egy ponton meg is jegyezte, Pablo pedig nevetve mondta, hogy pocsék a konyhában, de azért annyira nem életképtelen, hogy egy reggelit ne tudjon összedobni magának. Sokszor kellett már csinálnia magának ha a nővére úton volt és ahhoz már korán el kellett mennie. Dan ezen elcsodálkozott, lévén azt hitte, hogy volt neki bejárónője meg minden ilyen dolga, Pablo viszont elmondta, hogy soha semmi ilyesmjiük nem volt. Egyedül Armando és néhány sofőr szolgál nekik alkamazottként. Még a kertészkedést is Armando látta el, elmondása szerint azért mert az megnyugtatja. Dan ezen jót nevetett, mert elképzelni sem tudta róla, hogy ilyesmiket csinálnia, bár az, hogy Marco meg autó és motorfigurákat gyűjt kissé árnyalta ezt a gondolatmenetet. Észre sem vették, de nagyon jól elbeszélgettek egymással. Élvezték egymás társaságát. Dan azóta először, hogy megismerte a férfit és az elhangzottak alapján egyre jobban megismerte, mivel sok mindent elárult magáról. Azt is elárulta, hogy mióta az egyik szemére szinte alig lát valamit azóta a világnézete és felfogása is megváltozott. Az addigi társasága akikről azt hitte,hogy a barátai már nem akartak vele lennie, a régieket pedig akik addig kitartottak mellette,de lecserélte őket azokra meg nem akarják látni őt miután elmarta őket maga mellől a lehető leggusztustalanabb módon. Dan egyre jobban kezdte megérteni őt és egyre jobban meglátta, hogy Pablo nem az a férfi akinek eddig hitte.

- Tényleg képes voltál eldobni magadtól a barátaidat azokért a vadbarmokért?

- Igen. Azért mert hülye voltam, de akkoriban azt hittem, hogy az az élet számomra az egyetlen jó választás. Folyamatosan buliztam, loptam a drogot a nővéremtől, szórtam a pénzét mindenféle nőstény és hímkurvákra is akik persze készségesen teljesítették a parancsaimat, de a baleset óta ez megváltozott. Meg persze azóta, hogy megismertelek téged...

- A lehető legromantikusabb módon, nemde? - kérdezte Dan miközben beleivott a kávéjába.

- Talán az volt, talán nem, de akkor este olyat éreztem amilyet addig még sohasem éreztem senki más iránt. Lehet, hogy csöpög a nyál, de így van. Ezt pedig már a nővéremnek is mondtam és nem érdekel, hogy Emilio vagy más mit gondol erről mert nem tartozik rájuk. - mondta Pablo miközben ő is beleivott a kávéjába.