Souls of Darkness

8. Kötet - 23.Fejezet

23. Fejezet

Dan nem bírta levenni a szemét a férfiról. Elegáns és márkás öltönyt és hozzá illő nadrágot és nyakkendőt viselt. Rövid , barna haja volt, mindkét fülében pedig egy-egy fülbevaló díszelgett. A magasságára sem lehetett panasz, ám jéghideg és érzelemmentes tekintettel nézet vissza rá és mérte őt végig. Amit viszont nem lehetett elvitatni, hogy csak úgy sugárzott belőle a profizmus. Ez appól a szempontból nem volt meglepő, hogy ő volt a Verano család első számú és legprofibb bérgyilkosa akit gyakorlatilag már egészen fiatal korától kezdve a szakmára képeztek ki. Akárcsak Emilio , ő is ennek a kegyetlen világnak a szülötte volt. Már az apja is ezt a foglalkozást űzte. Ő maga Emilio apjának, Antonio-nak dolgozott, és a sors fintora, hogy a fia pedig az ő fiának, de másféle módon is kapcsolódtak egymáshoz.

- Marco, ő itt Daniel Harris, ő lesz a tanítványod! Azt akarom, hogy profi bérgyilkost faragj belőle de olyan profit mint amilyen te vagy! Gondolom ez nem lesz probléma a számodra. - szólt hozzá Emilio.

Marco azonban egyenlőre nem reagált semmit. Mindössze csak pár lépéssel közelebb ment Dan-hez, majd szintén közelebb hajolva hozzá vizsgálta tovább. Mikor ránézett azokkal a jéghideg szemeivel , úgy érezte mintha egy élő jégszobor nézne vissza rá. Ugyanakkor azt a tényt tényleg nem tudta elvitatni, hogy a férfi valóban jóképű volt, és valószínüleg odáig voltak érte a nők.

- Hullajelölt! - szólalt meg egyszer csak Marco, ami mind Dan-t, mind Emilio-t meglepte. A hangjából egyszerre sugárzott a lenézés, de furcsa mód volt benne valami arisztokratikus tónus is.

Amiről azonban nem volt tudomása az az, hogy Dan nem az a fajta volt aki hagyja, hogy egy számára ismeretlen, őt nem ismerő alak pusztán ránézés alapján eldöntse róla, hogy ő micsoda és, hogy mire képes egyáltalán. A lenéző, megvető attitűdje pedig csak még jobban felbosszantotta.

- Te most komolyan azt akarod, hogy egy ilyenből csináljak gyilkost? Hát már ne is haragudj Emilio ,de most vagy te néztél be nagyon valamit vagy csak szimplán elment a józan eszed! Ebből soha az életben nem lesz bérgyilkos!

- Már bocsánat, de ennek az "ebből"-nek Daniel a neve!

- Pont nem érdekel, hogy hívnak! A magad fajta már az első komolyabb melójánál vagy összeomlik vagy elkapják! Figyelj kisfiú ,menj haza és játssz szépen a robot figuráiddal ezt meg hagyd azokra akik képesek elvégezni.

- Azt lesheted faszkalap! Maradok!

Dan száját már megint egy olyan szó hagyta el amit akkor nagyon nem kellett volna kimondania, de már megint nem volt képes türtőztetni magát, de Marco arrogáns viselkedése megint kihozta ezt belőle. Ekkor Marco hirtelen előkapta a fegyverét és Dan felé célzott vele aki azonnal ijedten hátrahőkölt.A jelenettől azonban a farkasférfi arcára egy elégedett mosoly húzódott.

- Látod, a te fajtád még ennyitől is befosik a gatyájába. Figyelj kölyök, nem akarok bunkó lenni veled szóval menj inkább haza!

- Nem megyek! - ám Emilio ekkor dühösen közbeszólt.

- Marco, én már döntöttem és itt enyém az utolsó szó! Dan mától a tanítványod és ez végleges , nem nyitok vitát! Amúgy is, még jól emlékszem arra, hogy te milyen voltál amikor kezdted.....

- Az most nem tartozik ide!

- Akárhogy is a döntésem végleges és te fogod elvégezni ,elvégre te vagy egész New York legjobbja! Egy ilyen feladat bizonyára meg se kottyan neked, igazam van?

- Remek, egy újabb gond a nyakamba! - vette tudomásul, hogy nincs választása és eltette a fegyverét, majd újra Dan-re nézett. A tekintete azonban semmit sem változott. - Jól van kölyök, mivel nincs választásom ezért legyen! Mától a tanítványom és érezd megtiszteltetésnek, hogy engem kaptál ki!