Souls of Darkness

9. Kötet - 25.Fejezet

25. Fejezet

- Marco kérhetek tőled egy szívességet? - kérdezte Dan

- Mégis miféle szívességet?

- El tudnál engem vinni valahova? Most rögtön?

- Elvinni el tudlak, de először fürödj meg és öblögesd ki a szádat. Elég érezhető a rajtad az a nagy mennyiségű alkohol amit magadba öntöttél tegnap este. Ruhát meg majd adok kölcsön.

- Kösz. Esküszöm, hogy most és utoljára ittam annyit mint tegnap...

- Ez amolyan rituálé a mi köreinkben. Ha végeztünk egy melóval akkor általában a Humps-ba megyünk inni utána. Az semleges zóna, bárki bemehet oda inni vagy mást csinálni ha akar. Szabályok persze vannak , és Salina keményen be is tartatja őket.

- Semleges zóna? Tehát akkor zsaruk is szoktak ott inni?

- Ők azért nem. A Humps-ba jóformán csak bűnözők járnak. Ha időnként be is téved pár átlagos vendég azok általában nem maradnak sokáig. De most mér menny és fürödj meg, Addig keresek neked ruhát.

Marco megmutatta neki, hogy merre is van a fürdőszoba. Amíg Dan életet lehelt magába, addig mentora keresett neki pár ruhát amit felvehet. Az ő saját ruhái ugyanis még nem száradtak meg. Marco odaadta neki az egyik farmernadrágját, egy pár zoknit és szerencsére volt a méretében egy fekete póló is amit odaadott neki. A nadrág ugyan egy kicsit nagy volt rá, így egy övvel kellett összébb húznia azt amikor felvette.

- Most úgy nézel ki mint én tíz évvel ezelőtt. - jegyezte meg Marco.

- Tényleg?

Igen. Tudom, nehéz elhinni, de én sem voltam egy szent. Persze Emilio-hoz képest még így is egy angyalnak számítottam....

- Ti már azóta ismeritek egymást? - kérdezte döbbenten Dan.

- Igen. Az apám az ő apjának dolgozott. Így mondhatjuk azt, hogy mind a ketten továbbvittük a családi bizniszt. Nem is volt más választásunk igazából.

Dan ezen tényleg meglepődött. Mármint, mennyi az esélye annak, hogy két állatnak így alakuljon a sorsa? Ugyanakkor Marco még most sem mondott el mindent arról, hogy a családjaik mégis mennyire kötődnek egymáshoz. Jobbnak látta ha ilyen információkat nem oszt meg vele.

Amint Dan felöltözött és Marco és elkészült , lementek, beszálltak Marco kocsijába és Dan megadta a címet ahova menni akart. A cím pedig nem volt más mint a Remény Gyermekei Árvaház. Elmagyarázta Marco-nak, hogy ott élt 4 éves koráig, és habár így túl sok emléke nincs a helyről, de ott talán tudnak számára válaszokkal szolgálni, hogy miért került ő oda, illetve, hogy kik is a valódi szülei. Ugyanakkor felkeresni vagy más módon érdeklődni felőlük egyáltalán nem áll szándékában. Pusztán csak tudni akarta, hogy honnan származik. Azzal is megelégedett volna viszont ha semmilyen választ nem kap, vagy csak pusztán annyit, hogy zabigyerek volt akiről a szülei lemondtak mert egy szalagavató bál estélyén fogant meg. Sőt, mondhatjuk azt is, hogy inkább eme két lehetőség közül akarta az egyiket hallani.

Marco bekapcsolta a kocsijában a GPS-t, ugyanis bár egész életében New York-ban élt, erről a helyről még csak nem is hallott sohasem , és azt sem tudta hogy néz ki. Persze ez a kis kiroccanás azt is jelentette, hogy az aznap délelőtti edzés elmarad, amire rá is kérdezett.

- És mond csak, mi lesz a kihagyott edzéssel?

- Majd bepótoljuk, de ez most fontosabb! De az akkor kétszer keményebb lesz.