Souls of Darkness

29. Kötet - 85. Fejezet

85. Fejezet

Az egész körzetben hallani lehetett a kiérkező tűzoltóautók sziréniáinak hangjait, miközben a másik körletből odarendelt rendőrök próbálták elkeríteni a helyszínt és biztosítani, hogy az időközben összegyűlt és bámészkodó tömegből ne sérüljön meg senki, de azt így sem tudták megakadályozni, hogy néhány önjelölt riporter a telefonjaikkal élőben közvetítse az eseményt, ami így viszont hamarabb jutott el mindenkihez mintha a híradósok számoltak volna be róla. Szerencsére az aznap járőr szolgálatot teljesítőket sikerült visszahívni, így tudtak segíteni a többi rendőrnek. A mentősöknek is sikerült időben odaérniük és miközben a tűzoltók a tüzet oltották, ők megkezdték a sérültek kimentését, illetve sajnálatos módon a halottak elszállítását is. Teljes káosz uralkodott a területen, a mentősök sorra hozták ki hordágyon az áldozatokat. Voltak akiket már a helyszínen újra kellett éleszteni, de egyeseken már az sem segített. Ryan már azelőtt meghalt mielőtt behelyezték volna a mentőbe. A mellkasába kapott golyó ugyan nem a szívét találta el, de így is súlyosan roncsolta a tüdejét, a robbanás meg végleg megpecsételte a sorsát. Kevin ellenben kirepült az ablakon aminek következtében a karja és a nyaka tele lett sebhelyekkel, a fejéből kifolyó vér jókora tócsát képzett körülötte, és a jobb karjából is jókora darab üvegszilánkok álltak ki, de nem volt eszméleténél. Jack-et és Damian-t szintén életveszélyes állapotban szállították kórházba. Ugyan még mindketten éltek, de az életjeleik nem voltak túl stabilak. Damian-nak egyszer a szíve is megállt a mentőben, de sikerült újraéleszteni. Mason aznap járőr szolgálatot teljesített, így ő tudott segíteni a mentésben, de mikor látta, hogy kollégáit, feletteseit és Kevin-t hordágyon viszik el, akkor ő maga is erős fájdalmat érzett a mellkasában.

- Kérem, had menjek be Kevinnel! - szólt oda azoknak a mentősöknek akik a barátját rakták be éppen az autóba.

- Ön egy hozzátartozója? - kérdezte vissza a mentős.

- Nem, a kollégája és egyben jóbarátja vagyok. Kérem, had menjek vele!

- Nagyon sajnálom, ö.....

- Mason.

- Sajnálom Mason, de most csak hátráltatna minket ha ön is ott lenne. Később bejöhet hozzá, de előbb mindenképpen a családját kellene értesíteni....

- Kevin senkivel nem tartja a kapcsolatot a családjából, nincs egy ismerőse sem itt a városban, ezért is kérem, hogy had menjek önökkel....

- Mondtam, hogy most nem lehet, és kérem ne tartson fel minket. A legközelebbi kórházba szállítjuk a sérülteket, oda bejöhet. - zárta le a témát a mentős, és azonnal a kórházba is siettek Kevinnel.

Közben a riporterek is a helyszínre érkeztek, hogy tudósítsanak az esetről. Abban szinte az összes tudósító egyetértett, hogy az eset összefüggésbe hozható a klubbnak a felrobbantásával is. Nem volt olyan tévécsatorna New York-ban, aki nem ezzel foglalkozott volna, de még az országos tévékbe is eljutott a hír.

Robert éppen pár dokumentumot olvasott át az irodájában amikor Elisa viharzott be hozzá.

- Gyere azonnal a tárgyalóba!

- Miért?

- Majd meglátod, de gyere már!

Robert egyenesen le tudta olvasni a nő arcáról, hogy tényleg valami nagy baj történhetett, így tehát nem is vesztegette az idejét és a tárgyalóba siettek. Max már ott volt néhány másik kollégájukkal együtt.

- Mi történt? - kérdezte Robert.

- Újabb robbantás fiam, az történt. De ez sokkal rosszabb. - válaszolt vissza Max. - Figyelj!