Souls of Darkness

28. Kötet - 83. Fejezet

83. Fejezet

Lassan éjfélre járt már az idő. Sötétség borult a házra ahol David és Yuri bújkáltak,illetve irányították a szervezetet. Az épület korábban Andrei apjának, Mikhail-nak a tulajdona volt, pontosabban a családjáé, de azóta nem lakott benne senki mióta a férfi Amerikába szökött az igazságszolgáltatás elől, ami nem csak a szervezetbűnözésbeli tevékenységére terjedt ki,hanem a kiskorúakkal való szexuális együttléteire is amikre pont a ház pincéjében került sor. Ha azok a falak beszélni tudtak volna akkor szörnyűséges dolgokat tudtak volna mondani, de pont ezért a helyi pletykák szerint a ház elátkozott és időnként az ott bántalmazott gyerekek sikolyait lehet hallani, persze mások azzal is színezték a történetet, hogy a falakból időnként az ott megölt gyerekek vére folyik ki, de ez csupán mese volt,a házban soha nem öltek meg senkit. Yuri tisztában volt a ház létezésével, és néhány hamis papír segítségével meg is szerezte magának, és mondhatni elég olcsón is jutott hozzá a hátborzongató híre miatt, persze igyekeztek lebeszélni róla, de nem érdekelte. Persze nem a saját vagyonát használta, hanem mind a szervezet irányításához és minden máshoz is főleg Andrei és Vasily vagyonát használta,amik együttesen egész csinos kis összeget adtak ki, de persze kínálta az állatainak a szolgáltatásait is amik szintén jól hoztak a konyhára, bár ő maga nem igazán költött luxuscikkekre, de annál inkább alkoholra és drogokra,főleg kokainra amire már nagyjából tinédzserkora óta rá volt függve. David személyében pedig egy új szövetségesre talált, habár nem tartotta valami sokra a kutyát, de jó hasznát vette. Ugyanakkor ő csak a saját célját tartotta figyelem előtt, de nem mintha Yuri komolyabb lépéseket tett volna az ő érdekében is, és idővel egyre jobban kezdte idegesíteni, hogy David csak a saját problémáiról tud beszélni semmi másról. Amikor viszont már ellenkezni is kezdett vele akkor telt be nála a pohár és érezte, hogy nem ártana nyomatékosítania, hogy ki is az igazi főnök a házban.

David már korán lefeküdt aludni.Még mindig szedte a gyógyszereket amiket a skizofréniájára kellett szednie, ezeket Yuri szereztette be neki minden egyes alkalommal. A rémálmai azonban nem szüntek meg. Álmában még mindig azok az emlékek köszöntek vissza mikor látta az apjának a szétlőtt,vérbe fagyott testét. Képtelen volt ezektől szabadulni.

-Apa! Apa! Apa! - kiáltozta álmában, miközben a könnyei folytak le az arcán és az apjának a kollégái fogták le,hogy ne rohanjon be a lezárt helyszínre.

- Mindig én nyerek! - hangoztak el Emilio szavai miután sikerült megszégyenítenie őt az egész bíróság előtt.

Zihálva riadt fel álmából a telefonjának a csörgésére. Mikor odanyúlt érte,hogy felvegye,látta,hogy Yuri hívja.

- Mit akarsz?

- Csak nem aludtál már barátom?

- De. Mond már, mit akarsz?

- Átjönnél hozzám? Beszélni szeretnék veled valamiről.

- Most?

- Nem,holnapután kiskedden,persze, hogy most.Told ide a segged. - és letette a telefont.

Davidnek nem sok választása lévén felöltözött és átment Yuri szobájába,ami igazából a földszinten volt. Benyitott a szobába és látta,hogy a rókaférfi még mindig a fotelban ül.

- Egész gyors voltál.

- Mond mit akarsz,mert..... - ám ekkor egy hatalmas ütés érte a fejét és a padlóra zuhant. Egon, Yuri egyik verőállata, teljes erejéből fejbe csapta az öklével,majd megfogta és elvonszolta egészen egy ajtóig. Nem volt nehéz dolga,lévén a férfi egy majdhogynem két méteres hópárduc volt, izomzatát pedig nem szégyelte mutogatni.Az ajtó mielőtt megállak a pincébe vezetett. Egon kinyitotta az ajtót majd legurította Davidet a lépcsőn. Lent csak egy kis villanykörte égett. Egon is követte majd,majd becsukta az ajtót,a férfit egy székre ültette.