Souls of Darkness

21. Kötet - 63. Fejezet

63. Fejezet

Dan sikeresen végrehajtotta az első feladatot, így most a többiek következtek. Jirou, Kacchan, Iida, Momo, Todoroki és Urahara mester amint leszálltak a buszról, egyből felnyitották a közeli csatornát és belevetődtek a mocskos csatornarendszerbe.

- Áh baszki, ez a csatornaszag még annál is rosszabb mint amit Eijiro csinál egy tál hagymás bab után. - jegyezte meg Bakugo amint megérezte a csatorna bukéját.

- Mit vártál,hogy rózsaillat lesz lent? - kérdezte mérgesen Urahara.

- Ezt nem hiszem el! Ma vettem ezt a cipőt. - panaszkodott Jirou.

- Ne aggódj! Vízálló és könnyen tisztítható. - mondta nyugtatóan Momo. Társa csak sóhajtott.

- Ha esetleg kedvetek támadna végre befejezni a hisztizést akkor esetleg indulhtnánk? - kérdezte türelmetlenül Todoroki. - Nem mintha minden álmom lenne az, hogy a szarban és húgyban mászkáljak.

- Majd kaptok egy halom tusfürdőt ha végeztünk de most irány lefelé, egy-kettő. - utasította őket Urahara.

A csapat ezek után elhallgatott és minden négyen lemásztak a csatornába. Ekkor Ragna szólalt meg a kommunikátorokban

- Mi a helyzet odalent?

- Nos , hogy kérdésedre válaszoljunk eddig még nem találkoztunk sem óriási aligátorokkal, sem harcművész óristeknőcökkel és csatornabohócokkal sem ,szóval eddig csak a gyomrunk hányásreflexével kellett megbirkóznunk. - válaszolta Momo.

- A ti csapatotok legfontosabb feladata ugyebár bejutni az alagútrendszerbe és a főbb csomópontokat elaknásítani és jelre felrobbantani. Viszont, bejutás az egyszerűbb rész. A neheze ugyanis, maga a labirintus. Tele van elágazással, amik olyan nagyok, mint a rendes főág. És a mellékek gyakran vezetnek visszafelé, zsákutcába vagy csapdába. Közben figyelni kell az őrökre, mert ha riadót fújnak, vége a dalnak és bukjuk a feladatot. Továbbá, számtalan kapcsoló van, amik csapdákat, rejtekutakat rejtenek. Ám, a legrosszabb mindközül, amelyik átrendezi a teljes rendszert.

- Három szót mondok erre: Risky Woods életérzés. - állapította meg Ochako a kommunikátorba.

- Igen. Ez pontosan az. - helyeselt Todoroki, miközben Deku felnevett. A csapat óvatosan haladva ment a labirintus bejárata felé. Momo és Kacchan hordták maguknál a plasztik bombákat. Mikor megérkeztek a bejárathoz közel, Jirou bedugta a falba Jackjeit és hallgatózott. Kezével jelezte, hogy két tag jön a csatornába ki és ezt halkan el is súgta.

- Elkábítjátok vagy hagyjátok elmenni. A ti döntésetek.

Úgy voltak vele, hogy nem érdemes ennyi embernek kockáztatnia. Urahara és Iida az alagút falának lapult. Két kis beosztású tag jött ki a labirintusból, ám felfogni se volt idejük, mi történt, mert két ütést kapva zuhantak össze kábultan.

- Szép munka. Irány a feladat.

Odabent az alagútban minden tökéletesen ki volt világítva. Tiszta fehér falai szinte bántották a csapat szemét. A mobiljukra néztek, ahol le volt mentve az alagút.

- Hosszú út vezet az első csomópontig, ami délkeletre van innen. A második nem sokkal utána északra helyezkedik el és a tetőpont pedig kúria bejárata előtt van nem sokkal. - mondta Rei a kommunikátor másik végéből.

- Vagyis, ha az összeset egy időben robbantjuk be, akkor nemcsak elvágjuk az útvonalukat, hanem még az erősítés se tud más útvonalon jönni, hacsak nem tudnak gyorsan ásni. - foglalta össze Nejire, aki a kommunikátoron keresztül beszélt, messze a bevetés helyszínétől.