Souls of Darkness

34. Kötet - 101. Fejezet

101. Fejezet

Chris és Tina folyamatosan próbálták elérni a fiaikat, Emilio pedig a lányát, de egyszer sem jártak sikerrel, bár ha akarták sem tudták volna felvenni a készülékeiket mivel azokat még az eszméletlen állapotuk alatt mindannyiójuktól elvették és szilánkosra törték őket egy nagy kalapáccsal. Chris kezeit a tenyerébe helyezve ült a kanapén és ahogy mindig, most is próbálta tartani magát, Tina viszont a sírás határán volt. Próbálta ugyan ő sem mutatni, de nem tudta elhessegetni a szörnyű gondolatokat a fejéből, nem is tudván arról, hogy mennyire igaza van. Emilio és Christina is hasonló cipőben jártak. A férfi már ki tudja hányadik pohár whiskey-ét itta meg idegességében, de az ital csak még jobban felerősítette nem csak a dühét, hanem a mérgét is. Nem sokkal később Michael is befutott, Marco ekkor még nem érkezett meg, de Emilio őt is visszaparancsolta a házához és bár megfogadta, hogy nem tesz semmit amíg Yuri és David nem jelentkezik, de a türelme, akárcsak az ital az üvegben is egyre jobban fogyott.

- Mi a retkes faszért nem hívnak már? - üvöltötte miközben a poharat úgy odacsapta az asztalhoz, hogy az kis híjján összetört.

- Emilio, szerintem ne igyál többet, mert a végén még kárt teszel magadban vagy valakiben az ital hatására. - mondta Michael, de barátja most dühösebb volt annál minthogy ezt szó nélkül hagyja. Persze ekkor már némiképp az alkohol is beszélt belőle.

- Akkor mégis mit csináljak Michael? He? Ha olyan rohadt okos vagy akkor mond meg! - kiabálta a képébe, de a medveférfi szó nélkül tűrte az egészet. Látta már így a barátját , így ez a látvány nem igazán lepte meg. Christinát viszont annál inkább. Bár tudta, hogy a férje képes kontrollálni magát, de ha a lányuk vagy a családjuk volt veszélyben akkor hajlamos volt arra, hogy így viselkedjen. Ilyen dühösnek azonban még sohasem látta. Még akkor sem amikor megtámadták őket. Látta, hogy olyan erősen fogja a poharát, hogy az képes lenne szilánkosra törni és szétvágni a tenyerét, így jobbnak látta ha kezelésbe veszi a dolgokat mielőtt egy újabb baj történik meg. Felállt a kanapéről, odasétált a férjéhez és finoman megfogta a kezét.

- Drágám! Nyugodj meg! - mondta határozott, de mégis megnyugtató hangon Christina. - Azzal nem oldasz meg semmit ha idegrészegre iszod magad!

- Te talán nem aggódsz a lányunkért? - kérdezte Emilio.

- Ezt most komolyan kérdezed vagy csak szivatsz te barom? Én is ugyanúgy aggódom érte mint te, de nem tehetem meg azt, hogy kiborulok mert az nem old meg semmit! Ne igyál többet mert abból csak még nagyobb baj lesz! Ha ezek a...á,inkább nem mondok ki kicsodák végre hívnak akkor muszáj lesz tiszta fejjel , higgadtan beszélnünk velük nehogy bajuk essen! Megértetted?

A feleségének a szavai úgy tűnt, hogy hatottak a férfinál. Elengedte a poharat amit Christina az üveggel együtt visszarakott a polcra, pedig már ő is gondolt arra korábban, hogy meghúzza, de erről már letett.

- Szerintetek nem kéne felhívnunk Harris-éket? - kérdezte Christina.

- Miért kéne hívnunk őket? - kérdezte vissza Michael.

- Mert biztos vagyok abban, hogy ők is ugyanezt élik át mint mi most, hiszen együtt voltak az iskolában. Lehet, hogy őket már megkeresték és...

- Nem lenne túl jó ötlet. - vágott közbe Michael. - Ha logikusan végiggondoljuk a dolgokat akkor addig nem fogják őket bántani amíg mindannyian nem teljesítjük a feltételeiket. Emlékezz csak arra, hogy mi is hányszor eljátszottuk ugyanezt Emilio! Most ők is ugyanezt csinálják. Ha pedig ész nélkül elkezdünk telefonálgatni meg a saját szakállunkra akciózgatni akkor abból semmi jó nem fog kisűlni. Meg különben is Christina, hogy magyaráznád meg azt a Harris szülőknek, hogy miért rabolta egy terrorista szervezet a fiaikat és Emilio Verano lányát egyszerre?