Souls of Darkness

25. Kötet - 75. Fejezet

75. Fejezet

Jack azonnali utasítást adott ki, hogy a fiú szüleitől kezdve , a csapattársain át az edzőjéig mindenkit kérdezzenek ki arról, hogy nem-e viselkedett-e furcsán a fiú az utóbbi időben , esetleg találkozott-e idegenekkel vagy tapasztaltak nála furcsa tüneteket. Ekkor az anyja emlékezett vissza arra, hogy a fia pár héttel korábban kezdett el furcsán viselkedni.

- És pontosan mit ért az alatt, hogy furcsán?- kérdezte Damian.

- Tudja, az utóbbi idő nagyon stresszes volt a számára. - válaszolta sírva a nő. - Szinte másról sem beszélt mint arról, hogy nem tudnak jól teljesíteni a meccseken. Szinte minden szabadidejét edzéssel töltötte, viszont egy idő után már ez a tanulás rovására ment. Romlottak a jegyei és ezt szóvá is tették neki és mi is megmondtuk neki, hogy ez így nem tesz jót neki mire teljesen kiborult.

- Minden rendben lesz , megígérem nektek! - válaszolta kissé idegesen Keith.

- Fiam, mi csak aggódunk érted! - nyugtatta meg az apja. - Tudjuk, hogy milyen fontos ez neked,de ha így folytatod akkor nem,hogy ösztöndíjat nem fogsz kapni hanem még évet is kell ismételned mert úgy meg fognak buktatni mint a szél!

- Megmondtam, hogy majd én megoldom! - válaszolta most már jóval idegesebben a fiú.

- Ne legyél már ennyire makacs! - mondta neki az anyja.- Apádnak igaza van, az egész nem ér semmit ha közben meg tönkreteszed magad!

- Szóval azt mondjátok, hogy az álmom szart sem ér? Ezt gondoljátok? - üvöltötte Keith.

- Nem, hanem azt mondjuk, hogy ha így folytatod akkor nem lesz belőle semmi!

- Dehogyisnem! Minek kell olyan dolgokra fecsérelnem az időmet amikre soha nem lesz szükségem?

- Mert nem adnak ösztöndíjat bukott idiótáknak, azért! - vágta a képébe az apja, mire a fiúnál ekkor szakadt el a cérna. Dühében megfogta a asztalon lévő családi képet és hozzávágta a férfihoz. A keret széle fel is sebesítette a férfi homlokát. Keith ezután a bejárati ajtó felé ment és felvette a kabátját.

- Most meg hova mész? - kérdezte az anyja.

- Járok egyet! - mondta majd becsapta az ajtót.

Az anya ennyire emlékezett abból ami akkor történt, de arról már fogalma sem volt , hogy ezután mi történt. Keith magába roskadva járta az utcákat. Mikor már vagy fél órája sétált körbe a környéken bekanyarodott a közeli játszótérre és leült az egyik padra. Megpróbálta kitisztítani a gondolatait de azok csak örvényként kavarogtak a fejében.

- Bassza meg! - káromkodott hangosan miközben egy hatalmasat ütött a padra az öklével.

- Gondok? - kérdezte tőle hirtelen egy ismeretlen hang.

Keith ekkor felnézett. A lámpák fényében egy elegánsan öltözött férfit látott meg nem messze tőle egy másik közeli padon ült egy táskával. Nem sokkal később a férfi felállt és odament hozzá és leült mellé.

- Mi köze van hozzá? - kérdezte Keith.

- Csak gondoltam megkérdezem. - válaszolta a férfi. - Néha az a legjobb megoldás ha kibeszéljük magunkból a gondjainkat. Suli, szerelmi vagy családi bánat?

- Nem fogok egy ismeretlennek beszélni ezekről! - válaszolta a fiú.

- Pedig én tudnék segíteni neked! - válaszolta mézesmázosan a leopárd férfi.

- Miért mi maga , pszichiáter?

- Nem, csak van tapasztalatom ilyen dolgokban. Na mesélj!

Keith végülis beadta a derekát és elkezdett mesélni a férfinak aki időközben rágyújtott egy cigire. Elmondta, hogy problémái vannak az iskolában mivel a csapatuk nem teljesít jól a mérkőzéseken és csak a csodának köszönhetik, hogy kijutottak a bajnokságra. Megemlítette továbbá azt is amit a szülei mondtak neki.A férfi türelmesen végighallgatta miközben elszívta a cigijét.