Souls of Darkness

35. Kötet - 104. Fejezet

Yuri parancsára David megnyomta a gombot ami azonnal ki is nyitotta a bejárati kaput.Bementek. Emilio ment elől, mögötte pedig Christina, Chris és Tina meneteltek az épület főbejárata felé. A szívük a mellkasukban egyre hevesebben vert, de Chris és Tina szívverése volt a leggyorsabb mivel ők ketten még sosem láttak hasonló szituációt korábban, Christina sem volt éppen ismerős helyzetben, ellenben Emilio már rutinos volt abban, hogy hasonló alakokkal találkozzon. Míg a bejárat felé sétáltak, Chris és Tina körbenézett a területen. Maga az épület és a környezete egyáltalán nem tűnt fenyegetőnek és külömbnek, leszámítva a medencét, a díszes szobrokat és még más egyéb holmikat amik a környezetet dobták fel.

- Szóval azok a szemetek mindvégig itt éltek? - kérdezte Chris.

- Nem! Ez nem az ő házuk. - válaszolta Emilio.

- Akkor kié? - kérdezte Tina.

- Pontosan tudom, hogy kié és nagyon remélem, hogy ő is itt van mert vele is van egy kis elrendeznivalóm!

- Az akire gondolunk drágám? - kérdezte Christina, holott már tudta a választ amit meg is kapott.

- Igen.

- Helyes. Mert én is vágyom rá, hogy bemossak neki egy akkorát, hogy onnanntól kezdve élete végéig szívószállal tud majd csak enni mindent. Tina megdöbbenve hallgatta amiket mond. Ismerte Christinát, tudta, hogy elég harcias tud lenni ha feldühítik, hiszen ő maga is ilyen volt, de ő rajta is túltett. Arról meg fogalma sem volt, hogy Marlát is ő intézte el.

Lassa odaértek a fő bejárati ajtóhoz. Emilio már készült bekopogni mikor meglátott az ajtón egy cetlit, rajta egyetlen mondattal : Gyertek be! A férfi lenyomta a kilincset és beléptek az épületbe. Amint beértek azonnal kellemes zene hangja csapta meg a fülüket, a helyiségben pedig kellemes illat járta át az orraikat. Emilio körülnézett. Közel és távol nem volt egyetlen fegyveres sem akik esetleg a szoba egy pontjából rájuk támadhatott volna, a padló pedig faburkolattal volt lefedve és nem lehetett látni sehol sem, hogy lett volna egy rejtett csapóajtó valahol.

- Nézzétek! - mondta Tina és szembenlévő helyiség felé mutatott.

Mindannyian odanéztek. A nő egyenesen a nappali irányába mutatott ahol meg is látták a terített asztalt, rajta a borosüveggel és a nasitartó tálkákkal , illetve a zene is onnét jött.

- Úgy látszik mindenre felkészültek. - jegyezte meg Chris.

- Nem mindenre! - válaszolta Emilio, majd továbbindultak egyenesen a nappali felé.

Mikor beértek azonnal észrevették Yuri-t és David-et akik már szemmel láthatóan türelmetlenül várták őket. A kutyaférfi amint meglátta őket azonnal ökölbe szorította a kezeit és egy olyan aura vette őt körül ami a düh és a gyűlölet keverékéből született. Legszívesebben azonnal nekiment volna és ezt mindenki érezte a szobában, de egyenlőre még türtőztette magát. Yuri viszont elegáns fehér öltönyt viselt hozzá illő nadrággal és nyakkendővel. Chris és Tina viszont még jobban elborzadt attól, hogy mindkét férfi szemtakarót viselt szinte ugyanott. A rókaférfi, mintha mi sem lenne természetesebb elkezdett feléjük menni egy széles mosollyal az arcán, mintha csak a rég nem látott barátai jöttek volna meglátogatni őt. Chris számára ez már több volt mint hátborzongató és Tina is hasonlóképpen volt a szituációval. Ha rajtuk múlt volna akkor nem, hogy már rég sarkon fordultak volna és már ott sem lennének, de még oda se mentek volna, de nem tehettek mást a gyerekeik miatt. Ahogy Yuri közeledett feléjük a feszültség érzetük is egyre csak növekedett és ez akkor hágott a tetőfokára mikor meg is szólalt.