Souls of Darkness

43. Kötet - 127. Fejezet

Közeledett az este hét óra. A bár ahova a találkozót beszélték meg már hemzsegett a hozzájuk hasonló alakokkal akik egymással folytattak fontosnak tűnő csevegést miközben a háttérben kellemes jazz zene szólt. Üzletemberek akik a felszínen mind egy tisztességes állat képét mutatták, ám szinte mindegyiknek volt valami sötét kis titka vagy vaj a füle mögött. Voltak akik az éppen aktuálisan kitartott barátnőjét is elvitte, hogy parádézhasson vele a többinek, a nő pedig élvezte, hogy a figyelem rá irányul és ő maga pedig a szintén aznap kapott ékszereivel vagy más ócskaságaival villoghasson.Emiliót azonban ez a legkevésbé sem érdekelte. Rajtuk kívül is volt éppen elég problémája. Már a harmadik pohár italát rendelte meg, de Fernanda még mindig nem volt sehol. Ránézett az órájára. Már el is múlt hét óra.

- Vár valakire uram? - kérdezte a csapos, egy hatvan év körüli, kopaszodó férfi.

- Igen. Egy nőre akivel találkozót beszéltem meg, de cseszik időben megjelenni. - válaszolta morgolódva Emilio.

- Üzleti találkozó vagy egy kis affér?

- Koporsós vagy hamvasztásos temetés? - válaszolta vissza, utalva arra, hogy ez vár rá ha tovább kérdezősködik. - Amúgy egyik sem, csak egy kis baráti csevegés, de ahhoz sincs most túl sok kedvem.

- Mr. Verano, tudja jól, hogy egy csaposnak bármit elmondhat. Főleg nekem és most.

- Hogy érted, hogy most? - kérdezte vissza, mire a férfi egy cetlit húzott elő az ingének a zsebéből és elé tolta. - Mi ez?

- Az új szállítmány időpontja és helyszíne. Biztos vagyok benne, hogy érdekelné az állatait egy pár minőségi új fegyver és lövedék. Talán te is találnál köztük valami kedvedre valót.

- Na ez már tetszik. - válaszolta Emilio miközben a cetlit nézegette.

- Van még valami, de ez már nem fog tetszeni.

- Mi az?

- Abból is új szállítmány érkezik a héten.

- Miből?

- A vérdrogból. Elég nagy adagot rendeltek belőle....

- Kik?

- A ruszkik.

- Azok? - kérdezte gúnyosan Emilio. - Még mindig próbálkoznak azzal, hogy

visszamásszanak?

- Mi is csodálkoztunk ezen, elvégre pénzük sincs elég, hogy ezt kifizessék, és sem a főnököm, sem a gyártó nem éppen az a fajta aki szeretné ha nem fizetik ki időben a szállítmányt.

- Akkor van egy rossz hírem, drága barátom: Ezt sem fogják kifizetni, mert nem lesz rá idejük. Majd küldök oda pár alakot akik lerendezik őket.

- A főnököm ennek sem fog örülni....

- Na és? Ha mi nem lennénk akkor neki se lenne munkája.

- Touché, Mr. Verano.

- Mikor érkezik az a szar?

- Arról még nincs konkrét időpont, de majd értesítem ha megérkezik.

- És a főnököd nem lesz zabos amiatt, hogy meghiusul az üzlet?

- Zabos lesz vagy sem, az engem már nem érdekel. Már nem vagyok a szakmában, már csak egy szimpla csapos vagyok. Különben is, ha pattogna akkor csak emlékeztetnem kell arra, hogy kinek a pénzéből és főleg kinek a jóindulatából vezeti ezt a helyet, és tudod, egy szájba nyomott pisztolynál nincs meggyőzőbb érv a világon.