Souls of Darkness

20. Kötet - 59. Fejezet

59. Fejezet

Mindenki ledöbbent amikor meglátták Overhault az ajtóban állni. Egyszerűen képtelenek voltak eldönteni, hogy az a férfi akinek az elkapása a jelenlegi legfőbb feladatuk egyszer csak megjelenik elöttük mintha csak meghívták volna és szemrebbenés nélkül felfedi magát előttük most vagy nagyon bátor vagy csak szimplán egy eszméletlenül nagy idióta. Ám a helységben csend volt. Olyan mély csend, hogy még a légy zümmögését is lehetett hallani, a szembenálló felek pedig farkasszemet néztek egymással. Bakugon szimplán kivehető volt,hogy legszívesebben ezernyi kis darabra robbantaná a tagot, Kirishima a barátja példáját követve az elméjében már ropogósra sütötte őt, ugyanakkor Mirio is csak állt és bámulta őt aki viszont mindenféle érzelmet nélkülözve, a legnagyobb pókerarccal nézett vissza rá. Viszont a következő pillanatban megmozdult és készült helyet foglalni,ám látta, hogy Dan a farzsebe felé nyúl, hogy a fegyverét előkaphassa és ha kell egyetlen lövéssel végezzen vele.

- Felesleges azt a Coltot elővenned. Beszélgetni jöttem ide, nem vért ontani. - tájékoztatta Kai a farkas férfit arról, hogy nem erőszakhoz folyamodni amit azonban Dan nem igazán tudott elképzelni róla. Ám ekkor Kai felé kezdett közeledni majd mikor odaért egy ideig csak meredt rá majd egy nagyot szagolt a levegőbe.

- Te nem vagy közülük való ha jól érzem. Neked nincs olyan elviselhetetlen aurád és illatod mint ezeknek a kiscserkészeknek. A te illatod inkább olyan mint az enyém. Vér és erőszak édes keveréke.

- Érdekes, én azt hittem ,hogy citrom és férfitusfürdő illatom van. - vágott vissza Dan.

- Ki vagy te ha szabad kérdeznem? - kérdezte Kai.

- Mit számít az, hogy tudod ki vagyok? - válaszolta vissza Dan. - Hiszen téged sem érdekel igazából, hogy ki vagyok, csakis azért kérdezted meg mert nem számítottál rám. Legyen elég annyi, hogy a szöszigyerek kért meg, hogy segítsek neki és a Tini Titánoknak abban, hogy szétrúgják a tollas hátsódat. - a mondat befejeztével azonban Overhaul hatalmasat nevetett.

- Ez most komoly? Te tényleg képes voltál felbérelni egy külföldit, hogy segítsen nektek? Azt gondoltam, hogy szánalmasan gyengék vagytok de erre azért nem számítottam. Komolyan ez az évszázad legnagyobb vicce. - majd folytatta a nevetést ám ekkor Bakugo közbeszólt.

- Nélküle is gond nélkül el tudunk intézni téged és a szánalmas kis pereputtyodat.Nincs szükségünk egy bűnöző segítségére.

- Oh, szóval erről van szó. - szólalt meg újra Kai ám ekkor már érdeklődő hangon.- Szóval te abban a bizniszben utazol. Érdekes. Nagyon érdekes. Mond csak, nem akarsz inkább nekem dolgozni? Hatalmas bért kapnál és soha nem szenvednél hiányt semmiben. A zsaruk és az összes hősügynökség a tenyeremből eszik és csicskul nekem szóval soha nem kéne aggódnod a lebukás miatt. Nem lehetsz olyan hülye, hogy egy ilyen ajánlatot visszautasíts.

Dan lelki szemei előtt ebben a pillanatban lejátszódott az a jelenet amikor Emilio kérte meg ugyanerre. Ugyanazon a mézes-mázos, már már hipnotikusan ható szavakkal amik akkor beférkőztek az elméjébe és amiknek hatására akkor igent mondott neki. Tudta, hogy hova tartozik, tudta, hogy kinek fogadott hűséget de azzal még inkább tisztában volt, hogy ha nem is tartozna senkihez de akkor se dolgozna egy olyan alaknak mint Overhaul. Minden hiányzott belőle ami Emilio-nak azt az igazi nagyfőnöki kisugárzást és önbizalmat adta. Akit látott maga előtt az számára nem volt több egy elmebetegnél aki most a hirtelen jött dicsőségében fürdik ám onnét fog a legnagyobbat zuhanni. Így a válasza egyértelmű volt a számára.

- Köszönöm a lehetőséget ,de ha nem is tartoznék senkihez én akkor sem dolgoznék egy olyan elfuserált alaknak mint amilyen te vagy. Nincs benned semmi tiszteletreméltó és idáig érzem, hogy bűzlesz.