Souls of Darkness

24. Kötet - 71. Fejezet

71. Fejezet.

2017.10. 20.

Beköszöntött az ősz New York városára. Bár napközben még érezni lehetett némi melegséget viszont hajnalban és az esti órákban már kemény és fagyos volt az időjárás. Az évszak beköszöntével egyre rövidebbek lettek a nappalok és egyre hosszabbak és hosszabbak az éjszakák. Halloween közeledtével a boltok kirakataiban is megjelentek az alkalomhoz illő dekorációk is. A kirakatokat papírból kivágott töklámpást, boszorkányt és szellemeket formáló minták díszítették, néhol Jack Skallington vagy más rémfilmek figurái díszelegtek. A boltokban,de még azok előtt is tökárusok kínálták a termékeiket azon vásárlók számára akiknek feltett szándékuk volt az, hogy abban az évben ők faragják ki a legnagyobb és legrémisztőbb töklámpásokat. A gyerekek jelmezterveket osztottak meg egymással a közösségi oldalaikon, Halloween-i sminktipp videók tucatjai jöttek ki újfennt amikben az ezerszer látott mintákat próbálták egy másabb verzióban eladni. Dan szerette az őszt. Nem csak a Halloween miatt hanem mert ilyenkor a természet már készülődik a téli elmúlásra, ezáltal a lehullott vöröses, sárga és rozsdaszínű falevelek szép színezetet adtak a városnak. Ilyenkor egy másik hobbijának is szívesebben szentelt időt: A temetőjárásnak. Szeretett időnként kimenni a helyi temetők egyikébe és végigsétálni a sírok között. Időnként megállt egy-egy sír vagy nagyobb mauzóleum előtt és ilyenkor elgondolkodott, hogy milyen emberek lehettekk azok akik most ezekben vagy éppen a föld alatt nyugszanak? Szerették őket? Esetleg utálták őket és senki nem jött el , hogy végső búcsút vegyenek tőlük? Vagy talán csak azért jöttek el, hogy utána megtudják, hogy ki mit fog örökölni a halott vagyonából? Ilyen kérdések futottak végig az elméjén szinte minden alkalommal mikor kilátogatott egy-egy temetőbe. Bár szerette a Mindenszenteket ám az utáni napon lévő Halottak napját érdekesebbnek találta. Ilyenkor esténként ha egy újabb munka után indult haza mindig látta a kivilágított sírokkal teli temetőt és végigfutott az elméjén, hogy az aznap esti áldozatának talán még sírja sem lesz mert egy csatornában, esetleg darálthúsként végzi Paulie boltjában. Most is így történt. Szerencsétlen flótás azt hitte, hogy dolgozhat saját zsebre de végül ő is lebukott mint ahogy előtte sok más társa is.

Hazaérvén azonnal a kanapéra tette a fegyverét és jó szokásához híven azonnal vett egy forró fürdőt. Mindig jólesett neki ez egy újabb élet kioltása után. Amint kilépett a fürdőszobából már csörgött is a telefonja.

- Mondjad. - szólt bele azonnal a telefonba amint felvette és a kanapéra feküdt.

- Megcsináltad? -kérdezte Marco.

- Persze. Rutinmeló volt semmi extrával. Neked is simán ment a dolog?

- Még szép. A patkányoknak jobb ha halottak hiszen a halottak nem beszélnek.

- Dehogyisnem. Nem hallottál még a médiumokról meg halott látokról? - kérdezte vicceskedve Dan.

- A patkányokkal még azok sem foglalkoznak.Különben is humbug az egész.

- Nem hiszem, most is itt járt egy szellem és közölte, hogy szóljak neked, hogy a múltkor nála hagytad a fogkefédet.

- Nagyon vicces vagy. - válaszolta cinikusan Marco.

- Kösz. Már van bennem egy kis forralt bor. Direkt ezért nem mentem el most a Humps-ba. Ott nem csinálnak ilyen jó forralt bort. Nem jössz át megkóstolni? Én csináltam.

- Majd máskor, most inkább bevágom a szunyát.Emiliónak is üzentél már?

- Ja de még nem válaszolt vissza. Akkor menj és vágd be a szunyát, szerintem nemsokára én is azt fogom csinálni. Csáó!