Souls of Darkness

17. Kötet - 51. Fejezet

51. Fejezet

- Ezt a nevet többet ne merd kimondani mások előtt! - morogta idegesen a férfi ám Dan csak nevetett rajta. - Különben is honnan tudod, hogy mi a valódi nevem?

- Tudja ,akárcsak egy jó bűvész, egy jó bérgyilkos sem árulja el a forrásait maszkos barátom! Viszont ha most nem bánja el is mennék a hotelbe és pihennék egy kicsit, illetve ennék valamit mert az egész repülőúton egy falatot sem ettem. Tudja nem rajongok túlzottan az előrecsomagolt vagy mikrózható ételekért. - válaszolta Dan.

- Rendben van. Hayato elvisz a téged a hotelba. A szoba az én számlámra és nevemre van írva és ha akarod akkor elvisz téged a város több száz elegáns éttermeinek egyikébe is....

- Kell a francnak az a sok csicsás kaja amik ráadásul olyan kicsi adagokban vannak tálalva,hogy még a fél fogamra sem elegek. Nálam a kajálás egy hatalmas baconos sajtburger plusz sültkrumpli és üdítő triójánál kezdődik amit egy közeli kajáldából szoktam rendelni ha nincs kedvem főzni. Ja és sushit sem eszem mert utálom a halat és úgy unblokk mindenféle tengeri herkentyűt.

- De válogatós mit ne mondjak! - felelte Endeavor miközben a tenyerével a fejét vakarta.- Akkor mégis mit szeretnél?

- Nos, hol találok egy igazi, jó rámenezőt? Imádom a ráment és már régi vágyam, hogy megkóstolhassak egy igazi, hamisíthatatlan japán ráment!

Mivel látta, hogy nem tehet mást ha azt akarja, hogy véghezvigye azt amivel megbízta Endeavor kénytelen volt beadni a derekát és teljesíteni Dan kívánságát és meghagyta Hayato-nak, hogy vigye el a város legjobb rámen éttermébe és szintúgy az ő számlájára ehet. Viszont miközben egymással beszéltek természetesen japánul nehogy akár egy szót is értsen belőle Dan újfent ránézett az asztalon lévő fényképre és még jobban szemügyre vette ám ekkor az ösztönei megszólaltak, hogy jobb lesz ha azt a képet magával viszi mert még szüksége lehet rá így amíg azok ketten nem figyeltek addig gyorsan zsebre tette a fényképet.Pár perc után Endeavor visszafordult hozzá.

- Rendben van! Hayato először elvisz enni aztán elmentek a hotelbe. Minden fizetve lesz ,de cserébe elvárom, hogy még ma este intézd el azt a boszorkányt meg vagyok értve? - kérdezte türelmetlen hangon Endeavor.

- Ahogy a megrendelő kívánja! Még ma este el lesz végezve a munka és megtiszteltetés, hogy magának dolgozhatok. - válaszolta Dan persze magába rejtve az undort és a kétkedést ami az egész ügy miatt elárasztotta. Elköszöntek egymástól majd elindultak az étterem felé viszont Endeavor egyáltalán nem vette észre, hogy a fénykép eltűnt.

Dan az egész út alatt egy szót sem szólt Hayato-hoz pedig megannyi kérdés motoszkált a fejében még mindig ,főleg arra irányulva, hogy mégis miről beszéltek ők ketten egymás között de biztos volt benne, hogy a férfi egy szót sem árulna el belőle így nem is kérdezett semmit. Az út nem tartott sokáig és a végén el is értek egy nagyon hangulatos kis rámen étterembe ahol Dan nem is várt sokáig hiszen tényleg olyan éhes volt , hogy egész tehenet meg tudott volna enni. Amint beléptek Dan máris nekilátott végigenni majdhogynem az egész étlapot. Kezdve a marhahúsos rámentől kezdve, a disznóhúsos változaton át a csirkésig persze a tengeri alapanyagokat kihagyta amiket azonban Hayato készségesen magához vett, de még ő is elcsodálkozott azon, hogy egy ilyen vékonyabb srác mégis mennyit képes enni. Úgy harminc perc után Dan már a negyedik tál levest ette ,de ugyanolyan lelkesedéssel mint az első tányérjánál.

- Ez isteni! A fűszerezés remek, az ízek kombinációja tökéletes, a tészta aldante és a hús is nagyon ízletes! - mondta széles vigyorral az arcán majd miután végzett kért még egy tányérral a csirkés levesből ugyanis az ízlett neki a legjobban. Hayato csak tátott szájjal nézte.