Souls of Darkness

34. Kötet - 100. Fejezet

100. Fejezet

Natalie és Jake jéggé dermedve álltak Greg előtt. A rókafiú arcán látszott, hogy nem viccel és ha akarná akkor ott és abban a pillanatban ugyanúgy végezhetne mindkettejükkel mint ahogy nem sokkal azelőtt a tanárnővel is. Azonban mégsem támadott vagy indult meg feléjük azonnal. Helyette csak gúnyosan vigyorgott rajtuk, majd egy hatalmas és szintén gúnyos röhögés hagyta el a száját, de olyan hangosan , hogy azt még az épület alagsorában is hallani lehetett.

- Látnotok kéne az arcotokat! - mondta Greg miután befejezte a nevetést. - Nyugi, nyugi, csak vicceltem! Nem kell megölnöm titeket, csupán csak mozgásképtelenné kell tennem titeket, hogy ne tudjatok elmenekülni. Pedig higgyétek el, hogy az első opciót szívesebben végezném el.

Jake hirtelen felkapta a Mrs. Maybell telefonját az asztalról és teljes erejéből hozzávágta abban a reményben, hogy ha sikerül eltalálnia vele Greg-et akkor el tudnak menekülni az épületből amíg ő próbál magához térni. A terve azonban nem vált be. A fiú egy mozdulattal elkapta a készüléket, a földhöz vágta és vagy öt alkalommal rátaposva teljesen tönkre is tette. Itt azonban nem állt meg. Egy szempillantás alatt Jake előtt termett, olyan gyorsasággal, hogy szinte fel sem fogta mi történt és az öklével egy jó nagyot húzott be neki. A farkasfiú az ütés hatására nekirepült a terem oldalának.

- Te szánalmas kis féreg! Még mindig azt hiszed, hogy van esélyed ellenem? Már a múltkori verekedésnél is simán megölhettelek volna ha akartam volna, sőt, meg is akartalak ölni, de akkor Nico engem ölt volna meg. De akkor most térjünk rá a lényegre. Tudod, az inszalagok elvágása a lábakban elég fájdalmas, szóval próbálj meg nem kiabálni közben, mert... - a mondatát azonban már nem tudta befejezni, ugyanis annyira Jake-re koncentrált, hogy Natalie-ra rá se nézett közben, de a lány se hagyta magát. Azóta az éjszaka óta amikor Greg rátámadt csak erre várt. A rémálmok még hosszú ideig gyötörtét őt még annak ellenére is, hogy az apja megfogadta Michael tanácsát és szerzett neki egy rendes pszichológust, hogy segítsen neki, persze erről nem beszéltek senkinek. Azonban mikor a sokadik beszélgetés sem hozott semmi eredményt, a felírt gyógyszert meg nem volt hajlandó még csak a szájába se venni, úgy döntött, hogy elég volt. Tudta, hogy még újra fogja látni őt, hiszen az olyan alakok mint Greg soha nem hagynak félbe munkát vagy elvarratlanul egy szálat. Elhatározta, hogy megmutatja neki, Natalie Verano-val egy olyan elmebeteg mint ő nem fog szórakozni. Önvédelmi videókat kezdett el nézni és az azokban látott mozdulatokat kezdte el gyakorolni. Az egyik karjával Greg nyakát, míg a másikkal a felső testét karolta át jó erősen és nem eresztette. Mivel látta, hogy a kés a kezében van , egy jó erőset abba a karjába is beleharapott amitől Greg azonnal kiejtette a fegyverét a kezéből. Káromkodva próbált meg szabadulni a szorításból , ám a lány nem eresztette. Persze ő sem volt rest, próbált visszaütni, párszor sikerült is neki az öklével minimálisan megütnie, de eztszinte meg sem érezte.

- Jake! - kiáltotta a farkasfiúnak aki azonnal vette az adást. Felállt, majd olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudott feléjük rohant majd minden erejét összeszedve egy hatalmasat rúgott Greg két lába közé. Azonnal megérezte a fájdalmat amitől magzatpózba görnyedve terült el a földön és a lába közét markolászta.

- Te, te utolsó féreg! Kinyírlak! Ki foglak végezni! - üvöltötte, de a két fiatal addigra már kirohant a teremből és egyenesen a főbejárathoz rohantak. Az azonban zárva volt. Jake akárhogy rángatta a bejárat nem nyílt ki.

- Bassza meg! - rúgott bele mérgesen a kapuba. - Valaki bezárta!

- Nézzük meg a többit, az egyik biztos nyitva van. - vetette fel Natalie.