Souls of Darkness

38. Kötet - 112. Fejezet

- Rendben van! Nyertél! Végighallgatlak! - válaszolta Kevin miután realizálta, hogy nem nagyon más választása. - De nem engednél el előtte?

- Nem! - válaszolta Dan határozottan. - Ki tudja, hogy nem-e támadsz-e rám amint elengedlek, másrészt így sokkal jobban nézel ki. Hiszen szeretsz megkötözve és bilincselve lenni, nem?

- Megmondtam, hogy meghallgatlak, nem? Eressz el, nem fogok semmit sem csinálni.Amúgy sem nagyon tudnék.

Dan letette a magazint amit olvasott, majd felállt a székből és egyenesen az ágyhoz ment,ám mielőtt levette volna róla a bilincseket még odahajolt hoozzá és szenvedélyesen megcsókolta azzal az indokkal, hogy ezzel még tartozik neki. Kevin érezte ahogy a vére ismét felpezsdül, de gyorsan emlékeztette magát a szituációra és lecsilalpította magát még mielőtt a férfiassága újra merevedést produkált volna. Dan levette róla a bilincseket. A gyíkférfi felült az ágyra és pár másodpercig a csuklóit és a lábait simogatta, hogy a bilincsek érzése kicsit enyhüljön. Miután az elmúlt ránézett.

- Mit akarsz tudni? - kérdezte Dan.

- Mindent!

- Hosszú sztori lesz arra készülj.

- Van időnk.

- Van kávéd?

- Van. - válaszolta egyhangúan, majd felállt az ágyról és kiment a konyhába lefőzni egy adagot. Miközben ott állt, Dan le se vette a szemét Kevin izmos testéről.

- Még mindig gyönyörű a feneked.

- Te most komolyan a seggem bámulod?

- Miért ne? Hiszen sokszor nyaltam már ki vagy élveztem bele. Mondhatnám azt is, hogy megjelöltem azt ami az enyém. És nem mondhatod, hogy nem volt jó érzés.

- Rossznak nem volt rossz. - válaszolta, közben a kávé is lefőtt. - Tej? Cukor? Édesítő?

- Cukor és tej.

Kevin kiöntött egy-egy adagot két bögrébe, az övébe csak cukrot tett, de azt jó sokat, Dan-ét meg cukorral és tejjel ízesítette. Odaadta neki, majd miután mind a ketten ittak belőle, ideje volt a lényegi részre térni.

- Akkor most mesélj!

- Egy kérdés még mielőtt nekikezdek. Miért nem hívtad még a zsarukat?

- Egyrészt azért, mert ezen a részen még mindig nincs rendes rendőrség amíg el nem készül az új épület, másrészt meg....

- Másrészt meg?

- Másrészt meg talán azért mert valahol éreztem, hogy több ez az egész annál mint aminek látszik és tudni akarom az egészet. Legalábbis valami belülről azt súgja, hogy ez a helyzet.

- Mi a biztosíték arra, hogy nem fogod megtenni amit délután ígérgettél nekem?

- Semmi, de most civilben vagyok és a kíváncsiságom erősebb. Plusz ez a hallotaktól is függ. Na kezdj csak bele és ne aggódj, nem foglak megszakítani.

Dan látta rajta, hogy nem hazudik. Belekezdett. Elmondott mindent, kezdve attól amit az Angelica igazgatónőtől kapott levélben olvasott, egészen az intézetbe való be és kikerülésén át az ott bent eltöltött idővel együtt, Tiffany öngyilkosságát is beleszőve addig az estéig amíg a sorsa nem vezette őt arra az utcára és keveredett bele egy olyan dologba ami végül elvezette őt az Emilióval való első találkozásáig és, hogy onnét kezdve hogyan alakultak a dolgok az életében. Elmondta, hogy hogyan vette rá arra, hogy neki dolgozzon mint bérgyilkos. Élénken emlékezett rá, hiszen azt a napot ha akarná se tudná kiverni a fejéből. Részletesen mesélt arról az érzésről amit akkor érzett amikor Emilio a fülébe suttogta azt, hogy ha neki fog dolgozni akkor a családja és mindenki akit szeret biztonságban lesz általa. Elmondta, hogy úgy érezte mintha a szavai hipnotizálták volna, mert nem tudott nem rájuk figyelni. Kevin ekkor figyelt fel még jobban. Nem volt ismeretlen számára ez az egész szituáció. Emlékezett rá, hogy mikor még a seregben szolgált az egyik eligazításon meséltek neki erről a módszerről. Ugyanezekkel a módszerekkel veszik rá a terrorista csoportok vezetői az ártatlan civileket, hogy az istenük vagy más okok miatt csatlakozniuk kell hozzájuk. Kezdett kirajzolódni előtte a kép. Dan pedig csak mesélt és mesélt. Majd mikor ahoz a részhez érkezett mikor a valódi apja került szóba, összecsuklott. Nehezen beszélt róla. Legbelül ugyanis még mindig nem tudta rendesen feldolgozni, hogy az apja csak azért nem akarta őt mert derogált neki gyereket nevelni és már az elejétől nem tudott rá másképp gondolni mint egy felesleges nyűgre aki csak viszi a pénzét. Amikor viszont rátért arra amikor fejbelőtte és az érzésre amit akkor érzett akkor már újra magabiztosan mesélt. Kevin számára ezzel állt végre össze a kép a fejében. Egy olyasvalakit látott maga előtt akit kihasznált és a maga oldalára állított a város egyik nagykutyája aki után David is nyomozott.