Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XV.

Madara nem volt valami beszédes kedvében, mert úton a megszokott helyünk felé egyetlen szót sem szólt. Leültem az erdőben a már törzshelyemmé vált farönkre, de Madara ezúttal nem foglalt helyet melettem.
- Miért vagy ideges? Nekem több okom lenne rá...- motyogtam.
- Mire célzol?
- Lehetek kegyetlenül őszinte?- kérdeztem, mire bólintott.- Oké, akkor kezdjük az elején. Először is, elegem van abból, hogy meg akarják mondani, ki illik hozzám. Te is, és még anyám is. Hadd döntsem el én, hogy ki mellett érezném jól magam. Meg amúgy is, az hogy szerinted nem vagy nekem elég jó, nem jelenti azt, hogy én nem szeretnék veled lenni. Mert az, hogy szerinted nem vagy elég jó nekem egyáltalán nem érdekel, ugyanis én már attól jobban érzem magam, ha veled lehetek. És ki volt az a kurva?!
Az urolsó kérdésem meglepte, de aztán halványan elmolyodott.
- Szóval fétlékeny vagy?
- Őszintén?- álltam fel vele szemben.- Igen, az vagyok és nagyon örülök, hogy te ezt ennyire viccesnek találod...
- Nem ezen röhögök. Hanem azon, hogy azt hiszed az a csaj jobb nálad. Mert ez egyáltalán nem így van. Csak azért voltam vele, mert rám kattant és nem tudtam lerázni.
- Nekem nem kell magyarázkodnod- mondtam.
- Szerintem ezt a későbbiekben elvárod majd- folytotta vissza a mosolyát.- Már ha még mindig érdemesnek tartassz arra, hogy összejöjjek veled.
Tátott szájjal bámultam egy darabig, majd nemes egyszerűséggel a nyakába ugrottam. Nevetve karolta át a derekamat és emelt fel a magasba. Amikor letett még mindig meglepődve bámultam rá.
- Szóval rájöttél, hogy tegnap mennyi marhaságot hordtál össze?- kérdeztem mosolyogva.
- Mondhatni rájöttem, hogy ez tényleg a te döntésed. Ha tönkre akarod tenni az életed velem, akkor csak nyugodtan- vont vállat szórakozottan, mire szigorú tekintettel meredtem rá.
- Megint kezded?
- Csak vicc volt...
- Reméltem is- forgattam meg a szemeimet.
Majd hagytam, hogy a derekamnál fogva magához húzzon és szenvedélyesen megcsókoljon. Ismét hatalmába kerített a már jól ismért "annyira imádom ezt a pasit"- érzés, mire muszáj volt elmosolyodnom.
- Ahogy Izuna mondaná, most "megpecsételtük a békét"- közölte Madara szórakozottan.
- Ja tényeg, a tesóddal katasztrófális viszonyom lesz, csak szólok. Mivel egy hatalmas seggfej- mondtam.
- Csak képzelj el engem és Tobiramát- forgatta meg a szemeit.
- Igaz, hozzátok képest én és Izuna könnyen kezelhető eset leszünk. De Hashirama legalább kedvel.
- Hurrá, így már van két Senju, aki elfogad. Haladunk- mondta irónikusan, mire megráztam a fejem.
- Ez a szám csak növekedni fog.
- Vagy nem, majd meglátjuk.
- Te aztán nem vagy könnyű eset- sóhajtottam.
- Te vállalkoztál arra, hogy elviselsz.
- Tudom, és nem csak elvisellek. Jól esik az az idő, amit veled töltök.
- Ennek örülök- simított végig a hátamon, amibe beleborzongtam.
Megragadtam a kezét és elindultunk vissza a faluba, immáron hivatalosan is egy párként.
- A bátyád szerint egyre több klán szeretne csatlakozni a faluhoz- mesélte.
- Tényleg?- kérdeztem boldogan, majd összeráncoltam a szemöldököm.- Mármint ez jó, nem?
- Nagyon is. Minél többen kötnek békét, annál kevesebb lesz a háború a világban.
- Én végig tudtam, hogy te is ezt szeretnéd- mosolyodtam el.
- Igen. A gyerekkori álmunk egy ideig elérhetetlennek tűnt, de hála neked újra úgy érzem, hogy közösen elérhetjük.
- Nekem? Én nem tettem semmi különöset...
- Tudod, Izunának igaza volt abban, hogy...
- ...hogy az Uchiha lányok szebbek, mint a Senjuk?- kérdeztem szórakozottan.
- A faszt. Abban, hogy miattad kötöttem békét. Az motivált leginkább, hogy ezután veled lehetek anélkül, hogy aggódnunk kellene egy esetleges harc miatt a klánjaink között.
- De akkor még nem is ismertél... Mi volt rád akkora hatással velem kapcsolatban?
- Amikor legelőször megláttalak, valami elindult bennem. Én sem tudom mi volt az, de úgy éreztem, hogy meg akarlak védeni. Akkor is, és a továbbiakban is. És most lesz erre alkalmam.
Mosolyogva sétáltam Madara mellett, eszméletlenül jó volt hallani, hogy ennyire fontos vagyok, és ilyen sokat számítok neki.