Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XLVIII.

Szerintem életemben annyi veszekedést még nem hallottam, mint amennyi az imént lefolyt a szemem előtt. Madara elképesztően jól állta a sarat, volt egy olyan érzésem is, hogy a többiek kicsit tartanak tőle. Emiatt képes volt jó feltételeket kiharcolni Konohának, míg a többiek közül senki sem volt megelégedve teljesen, de ami eldőlt, azon már nem változtathattak. Hat bijuu várt szétosztásra, amiből kettőt Konoha kapott (hatalmas taps Madarának érte), a többiek pedig egyet-egyet. Az egyetlen feltételük az volt, hogy mindenképpen hozzunk létre két jinchurikit, amibe Madara kis gondolkodás után belement. Majd útközben azt is megtudakolom, hogy az mi a fene...
Megkönnyebbülten lélegeztem fel, amikor végre elhagytuk azt a helyet és nem voltak többé a közelünkben azok az emberek.
- Kirázott a hideg tőlük- motyogtam, amikor úton voltunk hazafelé.
- Egyáltalán nem voltak szimpatikusak- vágta rá Izuna.
- Tiszta akadékos banda- mondta a bátyám.
- Ti beszéltek? Nekem tárgyalni kellett velük, nektek csak el kellett viselnetek az idióta fecsegésüket- sóhajtott Madara fáradtan, mire mosolyogva megszorítottam a kezét.
- Most kellősen megkárosodott az agyad- vetette oda Tobirama gúnyosan.
- Már ha eddig nem volt az- jelentettük ki Izunával tökéletesen egyszerre, majd egymásra nézve elröhögtük magunkat.
- Elmentek ti a fenébe!- közölte Madara dühösen.
Visszafolytva a nevetésemet hozzáhajoltam és megcsókoltam, amit azonnal viszonzott is. Tobiramáék mosolyogva bámultak minket egy darabig, majd ők is váltottak egy szenvedélyes csókot.
- Na jó, így soha nem érünk haza- állapította meg Madara.
Sajnos egyet kellett értenünk vele, ezért elkezdtünk gyorsabban haladni. Jó lenne a pecsétbe zárt bijuu-kat mielőbb Konohába juttatni, hogy elvégezzük... azt a valamit, a jinchurikis cuccot, amit a többi Kage magyarázott.
- Mi az a jinchuriki?- fordultam Madara felé, aki inkább átadta a szót a bátyámnak.
- Amikor egy emberbe belepecsételik a bijuu-t, őt hívjuk jinchurikinek. Nem tudom ki lenne olyan vakmerő, hogy vállalkozzon erre...
- Össze kell ülnünk a tanácsosokkal, ahogy hazaértünk. Ezt mielőbb le szeretném tudni- mondta Madara, mire bólintottunk.
Konohába érve Izuna és Tobirama azonnal elrohantak, hogy összehívják az embereket, mi pedig egyből a tanácsterembe mentünk.
- Szóval ez a két retek...- emeltem fel a kezemben tartott tárgyakat- a bijuu-kat tartja elzárva?
- Igen- ült le Madara, majd miután az asztalra tettem őket, az ölébe ültetett.- Most azt kell megvitatnunk, hogy ki lenne alkalmas jinchurikinek a faluból.
- Ez keménynek hangzik- húztam el a szám, miközben Madara a combomat simogatta.
- Az is. Én például nem tudnék kit javasolni. Remélem másnak lesz ötlete.
Szerencsére nem kellett sokat várnunk a tanácsosok érkezésére, és ahogy begyültek mind, felálltam Madara öléből és a háta mögé sétáltam.
- A többi Kagéval közös megegyezés után arra jutottunk, hogy Konoha a rendelkezésre álló hat bijuu-ból kettőt kap. Ezzel a Kilenc-, illetve Kétfarkú került hozzánk. Szeretném, ha mihamarabb megtalálnánk azokat, akikbe elzárhatjuk a bijuu-kat. Ez volt a döntés feltétele- kezdte meg Madara gyűlést.
- Engedelmeddel- szólalt fel az Uchihák képviseletében érkezett öregember-, nekem van egy ötletem.
Miközben a teremben tartózkodó összes tanácsos kíváncsian várta, hogy folytassa, az idős ember határozottan a szemembe nézett.
- Nem- jelentette ki Madara határozottan.
- Ő lenne a legmegfelelőbb ember erre a szerepre. Amaterasu-kisasszony...- nézett a szemembe.
Nem hiszem el, hogy még mindig így hív...
- Láttalak harcolni, amikor még háborúk dúltak a két klán között.
A keserű emlékek felidézése miatt a legtöbbünk tekintetében komorság jelent meg. Majd az öreg folytatta.
- Hihetetlen erőddel képes lennél kordában tartani bármilyik bijuu-t. Erre akár az életemmel is fogadnék.
- Már mondtam, hogy nem- szólalt meg újra Madara.
Nem kellett ránéznem, így is magam előtt láttam az arcot, amit vághatott.
- Ki kell zárnunk a személyes érzelmeinket ezügyben- szólalt fel a bátyám, mire meglepetten néztem rá.- Én támogatom az ötletet.
- Tobirama...- pillantott a bátyámra Madara.- Nem hiszem el, hogy pont te...
- Én is támogatom- jelentettem be hirtelen, mire Madara hitetlenül fordult hátra.- Elbírok vele Konoha érdekében, nem kell aggódnod.
- Gyere velem egy kicsit- állt fel Madara, majd a kezem után nyúlt, mire meglepetten haladtam utána.
- Még tart a gyűlés...- szólalt meg valaki.
- Öt perc szünet- jelentette be Madara, majd kihúzott a szobából és becsukta magunk mögött az ajtót.