Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XLVI.

Este mindketten fáradtan döltünk be az ágyba, a mai nap teljesen leszívott agyilag. Főleg a Kage Találkozós része, ugyanis arra feltétlenül szükség volt, de az egyik vezető ezt nem látta be, és írnunk kellett neki egy hosszú litániát, hogy miért fontos ez az egész. Ha pedig holnapra megérkezik a válasza, kezdhetjük szervezni a találkozót, aminek helyszínt kell keresni, meg időpontot és bla bla bla. Nem egy leányálom a Hokage feladata és ez csak egy a sok közül.
- Amúgy...- szólalt meg hirtelen Madara, mire rápillantottam.- Te szeretnél gyereket?
- He? Ez most honnan jött?- pislogtam meglepetten.
- Csak beugrott. Mondjuk anyád nemrég megfenyegetett, hogy "hozzunk már össze egy kisbabát, mert teljesen unoka-lázban ég". Még nincs is unokája, basszus...- sóhajtott fel fáradtan, mire elnevettem maga.
- Miatta ne aggódj, mindent a maga idejében- legyintettem, majd ráfeküdtem a mellkasára.
Madara azonnal elkezdte simogatni a hátam, mire autómatikusan elmosolyodtam.
- Szeretnék, persze. Csak... kicsit aggódom, hogy nem tudnám megfelelően a gondját viselni. Mármint, fogalmam sincs, mi is egy anya feladata úgy igazából. És ha belegondolok, mostanában gyerekekkel se találkoztam.
- Ha te ilyeneken gondolkozol, akkor én mit mondjak?- sóhajtott fel Madara kétségbeesetten.
Mosolyogva néztem fel rá, majd hozzáhajolva megcsókoltam.
- Akkor javaslom, még várjunk vele- feküdtem le újra a mellkasára.
- Nem rossz ötlet, még van időnk.
- Mint a tenger...
Szokatlan esti beszélgetésünk után mindketten álomba merültünk. Reggel a megszokott időben már ébresztő nélkül is felébredtem és azonnal felköltöttem Madarát. Illetve felköltöttem volna, ha hajlandó lett volna kikelni az ágyból.
- Madara, ne most lustulj el, egy csomó dolgunk van!- dobtam a fejére egy párnát, de csak visszadobta felém anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét.
- Semmi kedvem vesződni azzal az idióta Tsuchikagéval, oldjátok meg nélkülem!
- Azt meg hogy? Te vagy a Hokage.
- Ma amúgy is azt terveztem, hogy kiveszünk egy szabadnapot.
- Tudom, de az nem most fog megtörténni. Gyere már!- másztam rá tanácstalanságomban, mire karjait átfonta a derekam körül és szenvedélyesen megcsókolt.
- Ezt ne csináld, így nekem se lesz kedvem dolgozni menni- szóltam rá két csók között.
- Nem baj- motyogta, majd megfordult, így én kerültem alúl.
Az igazat megvallva ezután nekem se volt kedvem elindulni az irodába, ahogy azt előre megjósoltam. Így természetesen késésben voltunk, de már nem igazán zavart. Végül mégis sikerült valahonnan összekaparni elegendő motivációt arra, hogy elinduljunk dolgozni. Viszont nem siettük el a dolgokat, a szokásos ráérős tempóban sétáltunk az épület felé. Útközben szembejött velünk egy kislány az édesanyja kezét fogva, és miután kérdezett valamit szégyenlősen az anyjától, az bólintott egyet. Ekkor elpirulva ránk pillantott, majd integetett egyet. Meglepődve intettem vissza Madarával együtt, miközben az édesanya illedelmesen bólintott egyet. A kislány a gesztusunkat látván boldogan haladt tovább.
- Visszavonom a tegnapit- szólaltam meg.- Kell nekem egy ilyen kislány. Most.
- Ez azért nem így működik- magyarázta Madara fura arckifejezéssel.
- Jó jó, tudom...- forgattam meg a szemeimet.
Ezután kicsit sietősebbre vettük a figurát, mert volt egy olyan érzésem, hogy ez jó ötlet lenne. És igazam lett.
- Minek köszönhetem a kemény másfél órás késéseteket?- vont kérdőre Tobirama, amikor beléptünk az irodába.
Izuna a mosolyát visszatartva intette, hogy készüljünk fel a lecseszésre.
- Uchiha Madara vagyok, megtehetem- vont vállat Madara, majd leült a helyére.
- Azért ez nem teljesen igaz- húzta fel a szemöldökét Izuna.
- Ez egyáltalán nem így van!- csattant fel a bátyám.
- Ne mondd, hogy nem esett jól az a plusz másfél óra kettesben- pillantottam a párosukra, mire a bátyám zavarba ejtve köhintett egyet.
- Itt a Tsuchikage válasza- tett le egy tekercset Madara elé.
- Valaki tereli a témát...- jegyeztem meg szórakozottan nem törődve a bátyám könyörgő tekintetével, hogy ne firtassam tovább a dolgot.
- Inkább menjünk- fogta meg Izuna Tobirama kezét, majd elindultak kifelé.
- Ez kínos- közölte Madara, mire nevetve felültem az asztalára, hogy láthassam mit válaszolt az a díszbarom Tsuchikage.