Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LXVIII.

- Ezt később folytatjuk- szakadtam el sietősen Madarától és hátrasétálva leültem az asztalára, majd lehunytam a szemem.
Egy üres térben találtam magam Kuramával, aztán megjelent mellettünk három bijuu, a jichuurikijükkel együtt. Azonnal kiszúrtam közöttük Akanét és Shukakut, és biztatóan a lányra mosolyogtam.
- Sikerült társulnod Shukakuval?- kérdeztem kedvesen.
- Igen, képzeld nemrég sikerült- mosolyodott el.
- Még hogy te nem vagy könnyű eset, öntelt mosómedve- vigyorodott el Kurama gúnyosan.
- Mit motyogsz, hülye róka?! Bunyót akarsz?- szállt vitába Shukaku.
- Nem alacsonyodok le a szintedre- fordította el a fejét felszegett állal Kurama.
- Ti kik vagytok?- kérdezte egy magas, fekete hajú férfi.
- Konohai vagyok- pillantottam rá.- Na és ti?
- Én nem leszek senkinek a beszélgetőpartnere- tette karba a kezét egy velem egykorú fiú.
- Iwagakuréből érkeztem- válaszolt a férfi.- A nevem Ryota.
- Én Akane vagyok Sunagakuréból.
Mielőtt bemutatkozhattam volna, a Ryota mögött álló majomszerű lény csodálkozva fordult felém.
- Ez lenne a híres jinchuurikid, Kurama? Amaterasu Konohából?
- Igen- bólintott mosolyogva.
- Híres?- pislogtam meglepetten.
- A bijuu-k között nagy híred van ám, kislány. Én Son Goku vagyok, a majmok királya!
- Örülök a találkozásnak. De miért van olyan nagy hírem? Csináltam valamit, amiről nem tudok?
- Hamar megszelídítetted a rókát, a tanukiról nem is beszélve. Emlékeztetsz engem valakire- mosolyodott el sokat sejtően.
- Értem... És ki a bunkó alak?
- Mi? Én bunkó?- kérdezte az előbbi nagyképű barom.
- Igen!- vágtuk rá egyszerre.
- Ha annyira érdekel, a nevem Daiki. De nem vágyom a társaságotokra, ahogy ez a bazinagy teknős is csak púp a hátamon! Csak essünk túl rajta...
- Isobu...- vicsorogta Kurama.- Csillapítsd le a kis játékszered, vagy széttépem!
- Nyugodtan tedd meg- mondta a jelek szerint Isobu.- Engem is csak idegesít!
- Hallottad, kölyök? Az engedély megadva- villantotta meg éles fogait, mire Daiki összerezzent.
- Kurama...- szóltam rá könyörgő tekintettel.
- Oké, nem ölöm meg...
- A többiek?- kérdezte Ryota.
- Mindjárt itt lesz Chomei- mondta Son Goku, a következő pillanatban pedig meg is jelent a bijuu, egy tizenéves szőke fiúval együtt.
- Ti kik vagytok?- kérdezte azonnal a szőkeség.
- A nevem Amaterasu, ő Akane, a fekete hajú Ryota, a nagyképű balfácán pedig Daiki- mutattam be mindenkit sorjában.
- Hé!- kérte ki magának azonnal Daiki, de csak legyintettem rá egyet.
- Az jó, én Ikuma vagyok- mosolyodott el a szőke, majd a háta mögé mutatott.- Ő pedig Chomei.
Követtem a példáját és a hátam mögé pillantva megszólaltam:
- Ő itt Kurama.
- Son Goku- mondta Ryota.
- Shukaku- mosolygott a szőkeségre Akane.
- Daiki!- szóltam rá szikrákat szóró tekintettel az említettre, aki unottan pillantott a bijuu-jára.
- Isobu...- nyögte ki végül.- De kit érdekelnek ezek az elvetemült démonok?
- A pofádból tegyél zsebre haver, vagy megverlek!- kiáltottam rá.
- Miért féljek tőled?
- Mert nincs egyedül- állt mellém Akane.- Amióta itt vagyunk, folyton csak ellenségeskedsz. De össze kell fognunk, hogy megmentsük a többi bijuu-t.
- Miért? Mi történt velük?- pillantottam körbe.
- Elmesélek mindent, amikor mindenki itt lesz- mondta Akane.
- Ki hiányzik?- érdeklődött Ikuma.
- Matatabi és Mito, a jinchuurikije- magyaráztam.
- Hülye ribi, minek kell késnie? Csak pazarolom az időmet...- bosszankodott Mr. Nagyképűség, mire idegesen fordultam felé.
- Muszáj ilyennek lenned? Mi bajod velünk?
- Nem akarok közétek tartozni, ennyi az egész! Nem vágyom holmi vadállatok és random idegenek társaságára!
- Ezt szívd vissza!- figyelmeztette Shukaku.
- Szívja a halál, ez az igazság!
- Na jó, ide figyelj...- kezdtem halkan, mire mindenki rám pillantott.
Odasétáltam Daikihoz és szembeálltam vele. Legalább egy fejjel magasabb volt nálam, de be tudok keményíteni, ha kell, annyira, hogy megijedjen ez a barom.
- Mi mind jinchuurikik vagyunk, ugyanazokkal a problémákkal nézünk szembe. De egyikünk sem fogja tolerálni azt, hogy sértegess minket, vagy akár a bijuu-kat. Vagy tanulj meg viselkedni és vigyázni a szádra, vagy meghalsz! Nem viccelek- mondtam határozottan.- Nem ismerem a részleteket, de segítenünk kell a bijuu-knak, mind együtt.
- De engem ez nem érdekel!- ordította a képembe, mire legszívesebb felképeltem volna a tagot.
- Ha kell, megfélemlítéssel is tudunk kezelni. Én biztosan- közöltem szárazon és szabadjára engedtem a chakrám.
Az aurám lángvörös színűre váltott és olyan erős széllökést gerjesztettem, hogy az előttem álló Daiki a földre esett. De még a közelünkben álló Isobu is hátrált pár lépést.
- Jó, jó, oké, vettem! Csak hagyd abba!- emelte fel védekezően a kezeit a földön fekvő fiú, mire visszaszívtam a chakrám.
- Szuper, most hogy be vagy fenyítve, csak meg kell várnunk az utolsó párost- mosolyodott el Akane.
- Melyik klánba tartozol?- kérdezte hirtelen Ryota, mire felé fordultam.- Senju vagy, igaz?
- Eltaláltad- mosolyogtam rá.
- S-Senju?!- tátotta el a száját Daiki ijedten, mire csak bólintottam egyet.
- Legalább lesz, aki kordában tartja azt a barmot- dünnyögte Ikuma.
A következő pillanatban megjelent Mito és Matatabi, mire mindenki feléjük fordult.
- Bocs a késésért!
- Nem gond, de ideje kezdenünk- mosolygott rájuk Akane, majd belekezdett a mesélésbe.