Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XXII.

Elindultam az irányukba először lassan, de a végén már rohantam, és megpillantva őket, gyorsan odasiettem hozzájuk, majd belevetettem magam Madara karjaiba, aki szorosan átölelt.
Szótlanul tűrtem az ölelését és igyekeztem visszafolytani a könnyeimet, ami szerencsére sikerült.
- Mi a baj?- kérdezte aggódva Madara.
Erőt vettem magamon, és kibújva az öleléséből szembenéztem a két férfivel.
- Elegem van a családomból! Kivéve belőled- tettem hozzá gyorsan Hashiramára pillantva.
- Miattam nem kell összeveszned velük.
- Már hogyne kellene! Te is összevesztél ma az anyáddal miattam, ennyi a részemről is belefér.
- Igen, de... attól nem fognak jobban szeretni. Csak haragudni fognak rám azért is, hogy ellenük fordítalak.
- Nem fogom tovább tétlenül nézni, hogy utálnak!
- Valaki beavatna engem is?- kapkodta a fejét Hashirama közöttünk.
- Hogyne- mondta Madara.- Az öcséd és az anyád egyáltalán nem bír, sőt ez talán enyhe kifejezés arra, amit rólam gondolnak. Hasonlóan az én öcsém és anyám sem szereti Amaterasut, és ma mindkettőnknél betelt a pohár. Én például közöltem anyámmal, ha kitagad is Amaterasuval fogok maradni.
- Én pedig megmondtam anyáéknak, hogy inkább Madara, mint ők- fejeztem be a gondolatmenetét, mire Hashirama pislogás nélkül meredt ránk.
- Bárcsak tudnék segíteni, de sajnos... fogalmam sincs mit kéne tennetek. Esetleg szólok pár szót az érdekedben- pillantott Madarára.
- Nem tudom, az mennyit segítene a helyzetemen- mosolygott kínosan Madara miközben hátulról átölelte a derekam.
- Egy próbát megér. Ó és hugi, képzeld! Madarát fogom holnap vezetőnek javasolni.
- Anyáék téged akarnak jelölni- szóltam.
- De Madara sokkal jobb vezető lenne, mint én!
- Sok dolog van, amiben jobb vagyok, mint te- poénkodott Madara, de lehet, hogy ezt komolyan is gondolta.
- Ott az ego...- motyogtam, mire az Uchiha belebökött az oldalamba, ami nevetést váltott ki belőlem.
- Nem lepett meg ez a hír- mondta Madara.
- Madara, nem fogom engedni, hogy helyetted engem nevezzenek ki vezetőnek. Mindenképpen kitartok az elhatározásom mellett, miszerint neked kell vezetned a falut- magyarázta a bátyám.
- Majd lesz, ami lesz. Holnap eldöl a helyzetem- sóhajtott Madara és belepuszilt a nyakamba.- Jobb, ha mentek.
- Semmi kedvem hazamenni- fordultam szembe vele.
- Mondanám, hogy gyere hozzám, de...
- ... anyád úgy kibaszna, mint macskát szarni. Tudom- forgattam meg a szemem és átkarolva a nyakát magamhoz húztam egy csókra.- De elegem van anyámékból.
- Beszélek velük- nyugtatott meg Hashirama, mire végül sóhajtva bólintottam egyet.
- Jó, akkor menjünk haza- egyeztem bele.
A megszokottnál lassabban haladtunk hazafelé, szinte hallottam, ahogy váltogassák egymást a gondolatok a bátyám fejében. A ház előtt egy pillanatra megállt, és felém fordult.
- Na jó, őszinte leszek. Fogalmam sincs, mit mondhatnék nekik- vallotta be a bátyám.
- Semmi baj, csak foglald le őket, hogy be tudjak osonni a szobámba- adtam ki az utasításokat, de a tervem sajnos füstbe ment.
Ugyanis amikor beléptünk a házba, anyámék azonnal kifutottak elénk és nem volt időm elmenekülni.
- A francba...- motyogtam.
- Hála az égnek! Már kezdtem azt hinni, hogy komolyan gondoltad az utolsó mondatodat- sóhajtott fel anyám.
- Komolyan is gondoltam! Csak még van egy lehetőségetek kedvesnek lenni vele- mondtam.
- Kedvesnek lenni Madarával? Inkább a halál- jelentette ki Tobirama, mire gyilkos tekintettel meredtem rá.
- Az öcséddel ne törődj- legyintett anyám.- Gyere, beszéljük ezt meg, mint nő a nővel.
Kis hezitálás után követtem őt a szobájába és leültem a földre vele szemben.
- Figyelj, többé nem kezellek kislányként- kezdte anyám.- Az elején azt hittem ezzel a Madarás dologgal csak lázadni akarsz, mert kamasz vagy. De már látom, hogy ez komoly köztetek, szóval nem fogok az utatokba állni.
- Vagyis elfogadod, hogy egy Uchihával járok és nem fogod megölni?- kérdeztem szájtátva, mire anyám bólintott egyet.
- De azért a másodikot még átgondolom.
Hitetlenül pillantottam rá, mire anyám elnevette magát és megfogta a kezem.
- Csak tegyen boldoggá és akkor nem lesz semmi probléma köztünk.
- Az meglesz- mosolyodtam el, majd elindultam lefeküdni.
A szobámba érve levetettem magam az ágyra és a szememet lehunyva elmosolyodtam. Egy anyuka kipipálva, már csak egy maradt.