Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

CVII.

Amikor beléptem az irodába Madara éppen Hashiramát cseszte le valami miatt. A bátyám depressziósan lesütötte a szemét, mire Madara egy ingerült sóhaj után egyszerűen kikerülte és odajött hozzám.
- Mit csinált már megint?- kérdeztem egy gyors csók után.
- Csal valami baromságot, nem érdekes- legyintett Madara.- Hashirama, lelépnél?
- Már a jelenlétem is zavar?- kérdezte a bátyám még jobban depresszióba esve.
- Nem, csak szeretnék kettesben lenni Amaterasuval- magyarázta neki Madara szemforgatva, mire a bátyám magunkra hagyott.- Végre...
- Valamit el kell mondanom- kezdtem, miközben az ölébe ültem.
- Ijedjek meg?
- Hát...- gondolkoztam el, mire Madara arcán átsuhat a félelem, az aggodalom és a kíváncsiság.- Talán annyira azért nem vészes.
- Hallgatlak.
Röviden elmeséltem neki, amit Rikudou Sennin mondott és azt hogy mikor indulnék. Gondterhelt arccal hallgatott végig és mondandóm végeztével felsóhajtott.
- Ne már, nem engedlek el egyedül!
- Nem leszek egyedül...
- Bízzalak rá arra a tökfejre?!
- Daiki csak egy a sok közül, aki ott lesz!- nyugtattam le azonnal.
- Ha az a barom rádmászik, tégy nekem egy szívességet és öld meg- motyogta, miközben fejét a nyakamba ejtette és nyomott rá egy puszit.
- Mindenképp- mosolyodtam el szórakozottan.
Madara erre már nem reagált csak folytatta a nyakam csókolgatását, miközben egyik kezét bevezette a pólóm alá. Elmosolyodtam érintései hatására és halk sóhaj hagyta el a szám, amikor megéreztem ajkait a kulcscsontomon. Ekkor észrevettük, hogy nyitódik az ajtó és Madara gyorsan abbahagyta a kényesztetésem. Izuna lépett be az ikrek kezét fogva, akik azonnal elindutlak felénk.
- Látjátok, ebből lesznek nemsokár a kistesók- motyogta szórakozottan a fiatalabb Uchiha, mire szikrákat szóró tekintettel meredtem rá.
- Te hülye, ilyeneket ne mondj nekik!
- Nem is csináltunk semmit- mondta Madara, miközben felvette Kazumit a földről.
- Még...- tette hozzá Izuna.
Gyilkos tekintettel meredtem rá, miközben felvettem Kodamát és kérésére magamhoz öleltem.
- Amúgy mit csináltok itt?- kérdeztem hirtelen.
- Hiányoltak, szóval gondoltam elhozom őket- vont vállat.
- Értem- pillantottam a kezemben tartott kisfiúra, aki erre elmosolyodott.
- Izuna, ha már itt vagy...- kezdte Madara, de öccse ijedten pillantott rá, majd hátrálni kezdett.
- Na nem, nem fogom engedni, hogy rámsózz valami feladatot!- kiáltotta, majd egyszerűen kirohant az irodából.
Értetlenül néztem utána, majd Madara felé fordultam, aki ugyanolyan meglepetten állt mellettem.
- Pedig csak meg akartam kérdezni, hogy mit csinálnak a gyerekeik...- sóhajtott fel az Uchiha, majd nyomott egy puszit Kazumi fejére, aki édesen felkacagott.
- Na jó, mi megyünk is- mondtam, de Kazumi nem igazán akart az apja karjaiból az enyémbe átköltözni.
- Hiába, szeret engem- közölte Madara magabiztosan.
- De így mi lesz a papírmunkával?- nevettem fel szórakozottan, mire Madara egy pillanatra elfehéredett.
- Tartok pár perc szünetet, nem tudok csakúgy elszakadni tőlük- suttogta mosolyogva, de minden szavát értettem.
Legalább fél óráig maradtunk még ott, de lassan ideje volt indulnunk. Elvittem a kicsiket anyámhoz és együtt szórakoztattuk őket egy darabig. Aztán megérkezett Madara anyja is, így a nagyszülőkre hagytam a gyerekeket és átugrottam Mitohoz. Ryot éppen akkor altatta el, ezért síri csendben foglaltunk helyet a kanapén.
- Ma este indulunk, igaz?- kérdeztem.
- Igen. Szóltál Madarának?
- Igen, de nem örül- húztam el a szám.
- Hashirama se fogadta hatalmas örömmel a hírt.
- Azt meg tudom érteni- mosolyodtam el halványan.

Délután Madara a szokásosnál korábban jött haza, a gyerekek a nappaliban kicsattanó örömmel fogadták. Mosolyogva vette fel mindkettőt és nyomott egy-egy puszit a fejükre, miközben leült mellém a kanapéra.
- Semmi kedvem elengedni téged- szólalt meg hirtelen, miközben figyelemmel kísérte, ahogy Kazumi átmászik az én ölembe és kényelembe helyezi ott magát.
- Tudom, de ezt most muszáj!
- Veled akarok menni!- jelentette ki kicsit durcásan.
- Akkor mi lesz velük?- pillantottam az ikrekre, mire elbizonytalanodott.- Minden rendben lesz.
- Legyen igazad...- sóhajtott fel.
Este korábban lefektettük az ikreket és szorosan magamhoz öleltem mindkettőt, mielőtt az ágyukba helyeztem volna őket. Aztán Madara a kezemet megfogva kihúzott maga után a szobából és amikor kiértünk a nappaliba, szorosan átölelt.
- Vigyázz magadra!- súgta a fülembe, mire vállába fúrtam a fejem.
- Remélem meglesztek- mosolyogtam rá, amikor lazított az ölelésén.
- Hát hogyne- húzódott halvány mosolyra a szája.- De biztos nekik is hiányozni fogsz.
- Pár nap és visszajövök- mondtam, majd ajkaira tapasztottam a szám.
Azonnal visszacsókolt és percekig csak csókjaink hangja töltötte be a helyiséget. Aztán elváltam tőle és miután egy utolsó puszit nyomott a hajamba, elindultam. Mitoval a főkapunál találkoztam és azonnal elindultunk a megbeszélt helyre. Gyuuki is nemsokára csatlakozott hozzánk, hiszen végig itt lófrált Konoha körül.

Amikor odaértünk, csak Saikent láttuk. Odasétáltunk hozzá, a bijuu pedig alaposan végigmért.
- Ti érkeztetek Konohából, igaz?
- Igen- válaszoltam mosolyogva.
- Csak hogy tudjátok, bennetek megbízok. De néhány személlyel kapcsolatban vannak ellenszenves érzéseim...
- Ezt megértjük- nyugtatta meg Mito.
Nemsokára megérkezett Kokuo és Ryota is. Aztán szépen sorban betoppantak a többiek is. Daiki érkezett utoljára és egy gyilkos pillantást löveltünk felé, amiért késett.
- Bocsi, bocsi- tette fel a kezét védekezően, amikor mind lecsesztük.
- Most hogy mind megérkeztünk, választanunk kellene egy vezetőt. Mégiscsak kell valaki, aki irányítja a bandát- magyarázta Akane.
- Legyen Amaterasu, víí!- javasolta Gyuuki, mire a jinchuurikik mind bólintottak.
- Nektek is megfelel?- fordultam Kokuo és Saiken felé, akik bólintottak egyet.
- Az ellen az alak ellen például tiltakoznék, de téged elfogadlak, mint vezetőt- pillantott Kokuo lenézően Daikire, aki sértődötten felhúzta az orrát.
- Én is- mondta Saiken, mire bólintottam egyet.
- Az egyszerűség kedvéért hívjátok csak nyugodtan gyökerek gyöngyének- vontam vállat.
- Vagy kisköcsögök királyának- tette hozzá Gyuuki, mire elnevettük magunkat.
Daikit kivéve, persze. Megbeszéltük, hogy merre kell mennünk, majd késlekedés nélkül összeszedtük magunkat és elindultunk.