Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XXXV.

Mivel kis diskurálás után Madarával egyöntetűen arra jutottunk, hogy most azonnal kérdőre kell vonnunk azt a kettőt, késlekedés nélkül elinultunk feléjük. Gondolataimat igyekeztem leállítani, mert ismét ezerrel pörögtek, ami egy ilyen után egyáltalán nem csoda. Amikor megpillantottuk Tobiramáékat, akik még mindig ott álltak, ahol ezelőtt láttuk őket,de ezúttal csak beszélgettek, gyorsítottunk a tempón. Nemsokára Izuna észrevett minket és jelezte az érkezésünket Tobiramának, aki tanácstalanul nézett felénk. Gyanítom, fogalma sem volt, hogy mit mondhatna. De bármennyire is szeretem, ezt a kínos beszélgetést nem fogja megúszni, mert hallani akarom, mit mond.
Amikor odaértünk hozzájuk, Tobirama feszengve lépett Izuna mellé.
- Senju- biccentett Madara a bátyámnak.
-Uchiha- pillantottam Izunára, mire kellenetlenül intett egyet.- Nem akartok valamit elmondani nekünk?
- Nem igazán...- próbálkozott Izuna.
- Pedig magyarázatot várunk- karolta át a derekam Madara.
- Nem értem miről beszélsz...- próbálta tettetni a hülyét Tobirama, mire mindent tudó tekintettel meredtem rá.
- Az én szemem mindent lát- közölte Madara visszafolytva a nevetését.
- Kivételesen az enyém is mindent látott- tettem hozzá, miközben képtelen voltam visszafogni vigyoromat.
- Nagyszerű, akkor nincs miről beszélnünk, nem igaz? Ti is tudtok mindent és mi is- csapta össze a tenyerét.
- A faszt!- vágtuk rá Madarával egyszerre, majd folytattam.- Csak nem gondoljátok, hogy szó nélkül hagyjuk?
- Mégis mit?- kérdezte Tobirama.- Figyelj, csak azt tudom mondani, hogy fogadd el. Nem mindenki van oda a lányokért.
- Ez engem mind nem érdekel. A bátyám vagy, azt csinálsz, amit akarsz. Én mindenben teljes mértékben támogatlak.
- Akkor mi nem tetszik?- értetlenkedett Izuna.
- Az, hogy hetekig azon voltál kiakadva, hogy Senju a barátnőm!- szólt bele Madara, mire öccse lesütötte a szemét.- Erre te is összeszedsz egyet.
- Rólad nem is beszélve- mutattam Tobiramára, aki védekezően feltette a kezét.
- Jó na, de rá kellett jönnöm, hogy nem is kibírhatatlan az összes Uchiha.
- Ja, nekem is be kell látnom, hogy nem is olyan rosszak a Senjuk...- kontrázott Izuna.
- Szerinted a földön kívüliek kicserélték az agyukat?- fordultam Madara felé kérdő tekintettel.
- Valami ilyesmi lehet emögött. Vagy talán genjutsu hatása alatt vannak- elmélkedett tovább, mire képtelen voltam elfolytani a nevetésem.
- Elmentek ti a picsába!- kiáltott ránk Izuna és ahogy elnéztem, Tobirama tökéletesen egyetértett vele.
- Jó na, abbahagytuk- mondtam feltett kézzel.
- De azért arra kíváncsi lennék, hogy mióta álltok egyáltalán szóba egymással- szólt Madara.
- Egy ideje...- válaszolt röviden Tobirama.
- Ennyivel nem úszod meg!- szóltam rá azonnal.
- Passz, nem jegyzek meg random dátumokat, nem vagyok naptár!- akadt ki Izuna.
- Nem csak dátumokat nem vagy képes megjegyezni...- motyogta Madara, mire ismét elnevettem magam.
- Kösz szépen, bátyám- biccentett egyet a fiatalabb Uchiha sértődötten, mire Tobirama nevetve a vállára tette a kezét.
- Cseréljünk lakótársat éjjelre, Senju- mondta hirtelen Madara.- Amaterasu alszik nálam, Izunat pedig adom cserébe.
- Nagyon vicces vagy...- motyogta Izuna.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan?- kérdezte a bátyám.- Egyszer nem volt elég lefeküdnöd a húgommal?
- Egyszer?- kérdeztük meglepetten Madarával, mire Tobirama idegesen meredt ránk.
- Hogy mi van?
- Semmi, semmi... rá se ránts- legyintettem.- De mégis mikor akartál beavatni ebbe a szigorúan titkos ügyedbe?
- Hamarosan elmondtam volna- vágta rá Tobirama.
- Na persze- húztam össze résnyire a szemeimet.- Még szerencse, hogy épp erre jártunk.
- Ja, kész csoda...- dünnyögte Izuna.- De mi lenne, ha...
- Hagyjunk magatokra?- fejeztem be helyette, mire mindketten határozottan bólintottak.
- Csicska áruló társaság, ennyire zavarunk?- kérdezte nevetve Madara.
- Ennél sokkal jobban, de mivel még nem jöttem rá hogy kell elküldeni az embereket illedelmesen a picsába, eddig nem tudtalak elzavarni- magyarázta a bátyám.
- Jól van, leléptünk- fogtam meg Madara kezét, és elindultunk, de ő még visszafordult.
- Még áll az ajánlatom az éjszakát elletően!
- Bátyám, ne már!- kiáltott rá Izuna, mire nevetve továbbhaladtunk.