Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LX.

Reggel Madara mindenképpen ki akarta szedni belőlem, hogy mit akartam venni tegnap, alig tudtam lerázni.
- Majd elmondom, most indulj- pillantottam az órára.
- Miért vagy ilyen kegyetlen?- biggyesztette le ajkát szomorúan.- És hogy érted, hogy induljak, te nem jösz?
- Majd megyek utánad- pillantottam rá és engesztelésképpen megcsókoltam.
Aztán kopogtak az ajtón, mire elindultam, hogy megnézzem ki a látogató.
- Szia- köszöntem vidáman a bátyámnak.
- Szia, Madara?- kérdezte azonnal.
- Jó tudni, hogy így örülsz nekem- motyogtam, miközben Madara mellém lépett.
- Mi kéne, ha volna?- karolta át a derekam.
- Kivételesen semmi- folytotta vissza a vigyorát Tobirama.- Csak gondoltam, Izunával jóvá tehetnénk a tegnapit.
- Vagyis?- kérdeztük egyszerre.
- Vegyetek ki egy szabadnapot, a munkát mi elintézzük- mosolyodott el.
- Na látod, néha neked is vannak értelmes ötleteid- paskolta meg a vállát elismerően Madara.
- Ez volt életem bókja- dünnyögte a bátyám és egy gyors ölelés után útjára engedtem.
- Így elkísérhetlek- húzott magához Madara, mire elkerekedett szemekkel pillantottam rá.
- Tudod mit? Csinálj nekem egy teát, mire visszaérek. Szia!- bújtam ki a karjai közül és kirohantam a házból.
- Beléd meg mi ütött?- kiáltott utánam, de nem reagáltam rá.
Csak szedtem a lábam, hogy minél előbb elérjek a kijelölt helyre. Útközben folyamatosan fohászkodtam, hogy ne legyen rajtam kívül más vásárló a helyiségben és úgy néz ki, imáim meghallgattattak. Amikor beléptem, az eladón kívül senki más nem volt ott, így sietősen odaléptem hozzá és elhadartam, hogy mit kérek.
- Máris hozom- mosolyodott el és pár pillanat múlva vissza is tért az általam kért tárggyal a kezében.
- Köszönöm- mondtam izgatottan és letettem a pultra a dolog árát, majd elindultam kifelé.
- Sok sikert!- kiáltott utánam az eladó, mire mosolyogva intettem neki egyet.
Gyorsan hazarohantam és amint beléptem a házba, a zsebembe rejtettem a vásárolt tárgyat. Besétáltam Madarához a konyhába.
- Megjöttem- mondtam és terveim szerint azonnal berohantam volna a fürdőszobába, de az Uchiha megragadta a karom és az ölébe ültetett.
- Mit titkolsz el előlem?- fúrta tekintetét az enyémbe, mire kínosan elnevettem magam.
- Semmit, tudod, hogy nem szoktam titkolózni...
- Tudom, hogy valamit nem mondasz el- vonta fel a szemöldökét.- Szóval?
- Majd elmondom, ha biztos leszek benne- nyugtattam meg.
Madara azonnal lecsapott az ajkaimra, és autómatikusan visszacsókoltam, pedig már megölt a kíváncsiság és mindenképpen szabadulni akartam az öléből. De túl szorosan ölelte át karjaival a derekam, így esélyem sem volt csakúgy kiszökkeni az öléből és elrohanni. Meg amúgyis azonnal visszarántott volna.
- Korábban azt mondtad, ha lesz egy szabadnapod, az ágyban szeretnéd tölteni- puszilta meg egyik vállam, mire elmosolyodtam.
- Persze, hiszen rég pihentünk egy jót- húztam az agyát.
- Én azt nem pihenésnek hívnám- vágta rá, mire elnevettem magam.
- Nekem az is jó, de egyszer be kell mennem- indultam el a fürdőszoba felé.
- Nekem a zuhany alatt is megfelel, nem szükséges az ágy- jött utánam, mire az ajtóból visszalöktem.
- Hülye, pisilnem kell- nevettem el magam, miközben kezeimmel tartottam a mellkasát, hogy ne tudjon belépni utánam.
- Jó, de pisilj gyorsan- utasított fújtatva és elindult a hálószoba felé.
- Fonák...- sóhajtottam.
Amint megbizonyosodtam róla, hogy elment, kivettem a zsebemből a terhességi tesztet. Azt mondják egy nő megérzi, ha terhes. Nos, ha én tegnap nem azt éreztem, akkor hülye kell, hogy legyek.
Remegő kezekkel végeztem el a tesztet és amint megláttam az eredményt tágra nyílt szemekkel pillantottam a kezemben tartott tárgyra. Aztán egyenesen leültem a padlóra és igyekeztem visszafolytani a könnyeimet. Ha könnyes szemekkel mentem volna ki Madarához, még azelőtt frászt kapott volna, hogy elmondhattam volna neki mi történt. Úgyhogy igyekeztem nem elbőgni magam és vigyorogva néztem bele a tükörbe. Mindkét kezemmel rátámaszkodtam a kagylóra és hosszasan néztem farkassszemet magammal.
- Anya leszek, basszus...- suttogtam.
Aztán végre erőt vettem magamon és kisétáltam a helyiségből. Elindultam a hálószoba felé, ahol Madara már az ágyban feküdt.
- Már azt hittem lezuhanyoztál nélkülem- szólalt meg, amikor beléptem a helyiségbe.
- Ülj fel- utasítottam, mire azonnal felpattant.- Ne, ne állj, mert olyant mondok, hogy padlót fogsz...
- Valami baj van?- lépett oda hozzám aggódva.
Mosolyogva megfogtam a kezeit és leültettem az ágyra, majd megálltam vele szemben még mindig a kezeit szorítva.
- Az van...- kezdtem, mire kíváncsian pillantott fel rám-... hogy apa leszel.
Amikor kimondtam először ledöbbent, aztán felvont szemöldökkel kérdezett vissza.
- Ez komoly?
- Halálosan- vigyorogtam rá, mire hatalmas mosollyal az arcán felpattant és felkapott a földről.
Szorosan átfontam karjaimat a nyaka körül és hosszasan megcsókoltam.
- Ezért volt az a nagy hűhó?- kérdezte mosolyogva, amikor leült az ágyra velem az ölében.
- Aha, gondolom már nem bánod.
- Egy percig se- puszilt a hajamba, majd a fürdőszoba felé pillantott.- De visszatérve az ötletemre...
- Gyere- ragadtam meg a pólóját, mire perverz mosollyal az arcán követett és már útközben megszabadított a felsőmtől.