Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LXXIX.

- Basszus, most legszívesebben megölnélek...- motyogtam ökölbe szorított kézzel, mire összerezzent.
- Kérlek, kegyelmezz meg nekem! Megteszek bármit!- kezdett könyörögni, mire furán néztem rá.
- Egy ilyen kis nyálpicot küldenek el ide egyedül?
- Senki nem számított rá, hogy marad ninja a faluban. Csak azért választottak engem, mert senki más nem tudná végrehajtani azt az idésést. De amúgy félek a harctól...- motyogta lesütött szemekkel.
- Jó ég...!- sóhajtottam.- Legyen, nem öllek meg. De akkor csak semmi akció és maradj ott mozdulatlanul!
Az ellenfelem kihúzta magát és még levegőt is alig mert venni. Ez a balfácán elintézve.
- Kurama, tudnánk beszélni valahogy Mitoékkal?
- Persze, meg tudjuk oldani, de ha éppen harcolnak, akkor nagyon rövidnek kell lenned!
- Az leszek, de mindenképpen értesítenem kell erről Madarát.
Kurama tette a dolgát és összekapcsolt minket a bijuu-k tudatában.
- Amaterasu, mi történt?- kérdezte Mito aggódva.- Éppen harcolunk, nem igazán tudunk beszélgetni most.
- Csak pár mondat, valamit tudnotok kell. Kirigakure terve eredetileg az volt, hogy egy ninjájuk beszivárog Konohába és megidézi ide a sereget, ameddig a falu összes shinobija házon kívül van. De elfogtam azt a ninját és ez a veszély már elmúlt. Mondd ezt meg Madarának, kérlek és közöljétek az ellenséggel is, hogy az idióta tervük befuccsolt. És sok sikert!- hadartam el, majd nem is zavartam tovább őket.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam és újra a kirigakurei felé fordultam.
- Veled most mit csináljak?- tettem csípőre a kezem, mire ijedten meredt rám.
- N-ne-nem tudom...- motyogta félve.
- Muszáj lesz magammal vinnem téged- forgattam meg a szemeimet.- Anyám örülni fog...
A kezeit megkötöztem, hogy még véletlenül se próbálkozzon semmivel és visszateleportáltam magunkat a faluba, majd elindultunk anyámhoz. Egy kicsit meg fog lepődni...

~Madara szemszöge~

- Madara!- hallottam meg Mito kiáltását, mire kérdőn fordultam felé, miközben elintéztem a velem szembenálló ellenséget.
- Mi az?
- Beszéltem Amaterasuval- elkerekedett szemekkel bámultam rá, miközben újabb két ellenséges ninját semlegesítettem.
Erre a kijelentésére Hashirama és Tobirama is odaugrott hozzánk.
- Azt meg hogy?- kérdezte Tobirama.
- Elég hosszú lenne elmagyarázni- legyintett.- A lényeg, hogy rájött Kirigakire igazi tervére. Eredetileg egyenesen a falut akarták lerombolni, és egy idézéssel akartak bejutni oda, amíg mi itt vagyunk. De Amaterasu megtalálta az ellenséges ninját és megakadályozta, hogy végrehajtsa az idézést.
- Hogy mit csinált?!- kérdeztük mindhárman egyszerre elkerekedett szemekkel.
- A lényeg, hogy elmúlt a veszély, már csak itt kell legyőznünk őket.
- De mi van vele?- kérdeztem aggódva.
Ha valami baja esik, egész Kirigakurét eltörlöm a föld színéről.
- Jól van, neki semmi baja nem esett. Van egy olyan érzésem, hogy az a ninja megijedt tőle- mosolyodott el szórakozottan.
Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, majd egy kunaival elintéztem a Tobirama mögött támadni készülő shinobit.
- Figyelj jobban- vetettem oda neki gúnyosan, mire csak megforgatta a szemeit és továbbhaladt.
- A teadélutánnak vége!- csapott le ránk hirtelen az ellenség vezére, de a Susano'oval megvédtem mindenkit, aki a közelben volt.
Egyenesen nekiugrottam az ellenfélnek, aki azonnal hárította a támadásom. Egy tűz típusú jutsut használtam, ami elől csak nagy nehézségek árán tudott kitérni, de volt pár ellenséges shinobi, aki áldozatául esett a technikámnak.
- Kirigakure no jutsu!- hallottam meg a vezér kiáltását.
De a Sharinganommal könnyedén átláttam a ködön és pillanatok alatt előtte termettem.
- Ez a technika ellenem mit sem ér-mondtam, majd óvatlanul a szemembe nézett és azonnal genjutsuba ejtettem.
Egy másodperc múlva a földre esett és a köd feloszlott.
- A kis terveteknek annyi, a behatolót már elfogták. Adjátok fel- mondtam a földön fekvőre pillantva, aki fájdalmasan nézett fel rám.
- De mégis hogyan... jöttél rá erre?
- Volt egy kis segítségem- mosolyodtam el.- Ennek a harcnak vége. Add meg magad és vonuljatok vissza, Konohát nem tudjátok legyőzni.
A vezér egy pillanatra komolyan elgondolkozott a hallottakon, majd szélesen vigyorogva pillantott a hátam mögé. Értetlenül fordultam meg, amikor észrevettem a karddal felém rohanó ellenséges ninját, de már képtelen voltam kivédeni a támadását. Túl késő volt.